Félpercesek

Magdus Melinda

Magdus Melinda: Félpercesek című novella illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
1.
Néhány könnycsepp gördült le a kisfiú arcán. Talán az ijedtségtől vagy fájdalmától, mert az sem lehetett kicsi. A játszótéren fogócskát játszottak a gyerekek, Bálint megbotlott egy fűkupacban és a homloka nekiütődött a mászóka csövének. A koccanás lendületből történt, iszonyú fájdalmat érezhetett. A körülötte lévő szülők kárörvendően nézték. Minek szaladozik össze-vissza ez a tíz év körüli gyerek. Talán még idegesítette is őket a futkározás, mintha nem tudnák, hogy a gyerekeknek létszükséglete a mozgás, az örökös ficánkolás. Édesanyja Bálint kisöccsével a homokozóban játszott, csak a zokogásra lett figyelmes. Odarohant a fiához, és miután szemrevételezte a sérülést, magához ölelte őt, aki ekkor már a hasát is fájlalta. Összeszedték a homokozóban lévő játékokat és hazaindultak. A kisfiú gyorsan szedte a lábait, hogy minél előbb hazaérjenek és otthonukban legyenek. A játszótéren az anyukák közül az egyik hangosan megjegyezte:
– Semmi baja a fiúnak, ha így tud sietni, biztosan csak szimulál, hogy jobban sajnáljuk.
Nem mert ellene szólni senki, hiszen ítélkezni könnyebb, mint együtt érezni.
2.
Karácsony közeledtével a magányos emberek még magányosabbak. Ilyenkor a család még jobban hiányozhat. A gyengén fűtött szobák hűvösebbnek tűnnek, hiába enyhe a tél. A hajdanvolt meghitt ünnepekre emlékfoszlányaikból még halványan előkerülnek az idilli képek. Talán igaz sem volt a régmúlt, az évek múlása megszépíti az emlékeket. Szívük mélyén érzik, hogy valamit elhibázhattak, hogy így magukra maradtak. A kívülállók általában mély megvetéssel tekintenek rájuk. Maguknak „vívták ki” ezt az állapotot, így ítélkeznek róluk oly sokan. Istenem, ha belegondolnának, hogy bármelyikük kerülhet ilyen helyzetbe önhibájukon kívül is, akkor biztosan nem vélekednének így róluk.

Tavaly karácsonykor egy magányos asszonytól kaptam ajándékot. Élete legszebb karácsonyfa-füzérét ajándékozta nekem, mondván, hogy ő már nem állít fát és nem ünnepel. Nincs kinek állítania és nincs kivel ünnepelnie. Szenteste a mákos bejglim az ő asztalán is illatozott. Remélem ízlett neki.

Hozzászólások (2 darab)

Magdus Melinda (2026.02.25. 19:48)

@Kurucz Árpád: Kedves Árpi!
Sajnos, de talán inkább jó, hogy nem tudom elnézni, ha igazságtalanul ítélkeznek valaki felett.
Köszönöm az olvasást és a véleményedet is!
Barátsággal, Melinda

Kurucz Árpád (2026.02.25. 08:41)

Kedves Melinda!
Remekül megjelenítetted néhány sorban ezt a jelenséget. Személyszerint engem is felháborít, amikor azt látom, hogy ítélnek valaki felett anélkül, hogy bármit tudnának róla.
Köszönöm, hogy olvashattam! Szívből gratulálok! 🙂
Barátsággal, Árpi

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!

További hasonló novellák az Élet témából: