Reggel a buszmegálló üres padja még hideg volt az éjszakától. A levegőben friss kenyér illata keveredett a lassan ébredő város zajával. Az utca csendje nem volt teljes, inkább csak türelmes. Az idő lassabban haladt, mint máskor. A percek nem siettek, mintha tudnák, hogy van még hely a napban. Egy szélmozdulat végigsöpört a járdán, papírdarabot sodorva arrébb. A távolból egy motor zaja közeledett, majd elhalkult. A csend visszaült a megálló fölé, mintha soha nem is mozdult volna. A várakozás nem tűnt üresnek. Inkább olyan volt, mint egy rövid szünet egy hosszú mondatban. Amikor végül megérkezett a busz, a reggel már egészen felébredt. A nap pedig folytatta azt, amit minden nap: lassan megtöltötte történetekkel a várost.Tovább olvasom…
A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála. – Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ. Ekkor léptek…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Tamás délutános, ám de ma korábban megy dolgozni, és piszkosul megcsúszott az idővel. Kollégája mára beteget jelentett, így kettő helyett délelőtt tízre megy. Tamás karbantartó, és három műszakban dolgozik. Ja igen, összesen vannak hárman a brigádban. Kicsit elaludt, és pont ma kilenckor kelt. Hamarjában elvégezte a teendőit, kapkodva gyújtotta be a fatüzelésű kazánt, látta el a gazdaságban az állatokat, fejvesztett rohanásban tette a szokásos reggeli rutinját. Kicsit füstölögve tette a dolgát, pont ma sikerült nem időben felkelnie. Még elrohant a boltba kenyérért, mire rájött, piszokul nem fog beérni tízre, ha nem lép oda a gázra. A kenyeret bevágta az autóba, nagy gázzal tűz haza. Bekapcsolta az övét, vagy csak akarta? Megszólalt az autó vészjelzője, figyelmeztetve, az öve nincs…Tovább olvasom…
A hó szelíden hullott az éjszaka csendjében, a fagyos szél finoman csípte Jackson arcát. A férfi egy kihalt utcasarkon, egy omladozó fal tövében gubbasztott. A fák ágai nehezen tartották el a rájuk rakódott súlyt, és a házak ablakain keresztül meleg fények pislákoltak, mintha csak a boldog idők emlékei akarnának beszűrődni az éjszakába. Csak a szeme volt élő; a teste, a lelke, a reménye már régóta megdermedt. Fázott és éhes volt. Egy száraz kenyérdarab volt minden vagyona – és még az sem sokáig marad nála. – Szép kis karácsony, ugye? – mormolta az éjszakának, miközben ujjai közé szorította a kenyérhéjat. A fejében emlékek cikáztak: a gyerekei kacaja, a felesége mosolya, a kandalló melege és az ünnepi asztal ínycsiklandó illata. Egy másik élet volt az, egy másik világ. Ekkor léptek…Tovább olvasom…