„könyv” – novellák címszó szerint

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 04. 15. 16:30 Lírai mininovella ❤️ 2 👁️ 16

Délután üldögéltem a szobámban. Unalmamban bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam a csatornákat, egyiket a másik után.
Ráakadtam egy műsorra, ami a csipkéről, csipkeverésről szólt. Végignéztem. Tetszett, amit láttam.
– Kár, hogy ügyetlen vagyok az ilyesmikhez. Különben egyből beiratkoznék egy csipkeverő-tanfolyamra. Micsoda csodálatos dolgokat készíthetnék! – morfondíroztam magamban. Aztán megállapítottam, hogy százszázalékosan biztos: a csipkében én csak gyönyörködni fogok.
A csipkeverésről tehát lemondtam, fogtam egy könyvet, és elindultam a szokásos helyemre, a tópart mellé. Végigmentem a falun, elsétáltam egy csatorna mellett. Kiértem a tóhoz. Ott leültem, és elővettem egy réges-régi könyvemet, Carolyn Keene ifjúsági detektívregényét. A címe: A régi csipke titka.

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 04. 09. 08:38 Élet ❤️ 1 👁️ 11

A legtöbb könyv egyszer kerül az ember kezébe. Ez a könyv azonban mindig visszatért. 
     Aznap reggel, amikor Anna kinyitotta kis boltjának ajtaját, furcsa érzése támadt. Mintha egy nemrég behozott könyv várta volna őt a polcon. De amint beindult a munkarend, el is feledkezett erről a különleges érzésről. „Ó, ez csak a régi könyvek hangulata!” - gondolta. Az antikváriumban egyébként is, a csendnek saját súlya volt. Nem az a megszokott, üres csönd, amely egy bezárt szobában lebeg, hanem a könyvek csöndje: lapoké, amelyek száz kézen mentek át. 
     Anna minden reggel ugyanazzal a mozdulattal nyitotta ki az ajtót. A régi csengő vékony hangon megszólalt, mintha tiltakozna a korai ébredés ellen. Aztán lassan elhallgatott, és az üzlet visszasüllyedt a maga megszokott félhomályába. Odakint…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2026. 01. 31. 19:00 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 22

Mit látok minden este, a mamámat, és látom tollát forgatva nevetve.
Kisunokám, este van már, ideje lefeküdni, az álomtündér már vár.
Nem vagyok álmos, én is író leszek, mint te, mi a történet vége!
A történet vége, azt majd te befejezed, minden este hallod, átéled.
Mama, én nem tudok írni, mesevilágban élni, toll nélkül remélni.
Az utolsó lapot neked hagytam, itt a tollam is, büszkén forgasd ezután.
Álomtündér már vár, menj hát, az ágyba siess, aludni fogsz, s megtudod,
a történet vége mi lesz.
A nagymama eltűnt reggelre, madárcsicsergés közepette, a fiú felkelve,
az ágyból rohant sebesen lefelé, s látta a tollat a könyvön pihenve.
Egy pulóver, mely a fotelon maradt, különös illatot áraszt.
A nagymama illata, és könyve, tolla csak a kis kezet várta, aki megfogta.
Az utolsó…

Írta: Gábor Edit 📅 2026. 01. 27. 22:36 Fantasy ❤️ 0 👁️ 13

Pizsama volt rajta mikor elindult otthonról. Észre sem vette, csak amikor a béka irigykedve rámutatott a tó sima felületére és így szólt:
- Olyan, mint, egy tükör, nézd meg magad benne!
Belenézett és visszahőkölt, mert mögötte egy teve karaván vonult el éppen...
Aztán kávé illatot érzet és nem értette, mi ez a halk suttogás, de egyre hangosabb lett, rájött ez egy zümmögő darázs hangja. A hang tovább erősödött, mígnem fülsiketítővé vált és egy vonat füttyre emlékeztette, erre felriadt. Kinézett az ablakon és megnyugodott, hogy ez az egész csak egy álom volt, mert a hóember, mit tegnap gyúrtak a puha hóból, most is ott állt rendíthetetlen nyugalommal és még a fakanál is megvolt, amit kéz gyanánt szúrtak be a második gömbbe. Ekkor egy könyv lecsúszott a polcról, mert rosszul tette fel és…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2026. 01. 18. 14:41 Önismereti ❤️ 2 👁️ 28

Régen a könyv ajtó volt.
Kinyitottam, és beléptem mások életébe: hősök bátorságába, távoli tájak csendjébe, kitalált sorsok biztonságába. Amíg olvastam, nem kellett válaszolnom a világ kérdéseire. Elég volt követni a sorokat, hagyni, hogy vigyenek.
Aztán lett idő, amikor a csend túl hangos volt.
Amikor a veszteség súlya ráült a napokra, és a szavak hiányoztak. Akkor a könyv nem menekülés lett, hanem kapaszkodó. Mások történetei segítettek túlélni a hiányt, megnevezni azt, amit kimondani nem tudtam.
Ma a könyv már nem ajtó, hanem ház.
Nem belépek, hanem megérkezem. Az üres lapok nem kérdeznek, nem siettetnek. Várnak rám. A toll alatt születő szavak lassan rendet tesznek bennem, darabokra bontják a fájdalmat, hogy elbírható legyen.
Régen elbújtam a történetekben.
Ma magamat írom…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 18. 23:47 Filozófikus próza ❤️ 2 👁️ 17

A történet a lap szélén született, ott, ahol a mondatok elvékonyodnak, és a papír elkezd kételkedni a saját anyagában. A könyv nyitva feküdt, nem olvasásra készen, inkább tartásban, mint ami pontosan tudja, hogy amit őriz, nem betű, hanem irány. A sínpár mindig is ott húzódott benne, láthatatlanul és megmásíthatatlanul, a vas tisztán és egyenesen futott végig a lapokon, olyan pontossággal, amely nem hajlik, nem keres kiskaput, nem alkuszik.

A vonat megjelent, jelenlétté sűrűsödött, mint egy felismerés, amely régóta létezett, csak most kapott végre helyet. A fák álltak, a hó hullott, a világ nem tett hozzá semmit, mert nem volt mit fokozni rajta. Ez nem hívás volt és nem búcsú, hanem állapot, annak felismerése, hogy a történet nem engedélyt kér, hanem helyet, és csendesen annyit mond…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:15 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 9

Megint egy este… a gyertya fényét figyelve,
szorítom a könyvem, gondolkodva, a holdat nézve.
Szépek a betűk, hideg van, a szemem lassan fárad.

– Mondd, mit akarsz tőlem, könyv?
Mi az, amiért viszed a szívem minden este, örökké, örökre?

– Olvass el engem – szólt a könyv, lapjait széttárva,
a szélfúvás közepette.
A kislány felemelte, remegve.

– Mikor az első gyerek elnevette magát a földön,
nevetése ezer darabra tört.
Ebből lettek a tündérek.

– Tündérek nem is léteznek… hazudsz. Hiába.
Kezemben tartalak, olvaslak.
Kezeimből nem szabadulhatsz, nekem nem hazudhatsz!

– Míg nem olvastál el, felettem nem rendelkezel.
Olvass el, és meglátod… ma este megtudod,
mi a kívánságod.
Mert ha elolvasol, a kívánságod reggel teljesül.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:01 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 10

Ó, te könyv, ha beszélhetnél, vajon mit mondanál?
Kislány vagyok, nem buta – miért vagy minden este csukva?
Lapjaidban titok lappang.
– Kislány, ne légy oly kíváncsi már.
– Te beszélsz?
– Nem csak most, ma este. A titkom őrzöm, s talán egyszer elolvashatod. Lehet, épp ma, a hóesés közepette.

Ó, te könyv, kérlek, meséld el a titkodat!
– Nyiss ki, és olvass.
A szemed látja majd a titkomat, de vigyázz: álmaidat, vágyaidat is megmutatom.

Pici kéz nyitja a könyvet, remegve, gyertyafény mellett figyelve.
Mik az első szavak a szakadó téli estén?
Hogy alszom vajon?

A titok, amely én vagyok: minden este melletted alszom.
Amit álmodsz és vágysz, minden este megkapod.
Alszol, és megírsz engem álmodban – minden este.

S reggel nem emlékszel semmire.
A titok az, hogy a könyv…