Titok

Ó, te könyv, ha beszélhetnél, vajon mit mondanál?
Kislány vagyok, nem buta – miért vagy minden este csukva?
Lapjaidban titok lappang.
– Kislány, ne légy oly kíváncsi már.
– Te beszélsz?
– Nem csak most, ma este. A titkom őrzöm, s talán egyszer elolvashatod. Lehet, épp ma, a hóesés közepette.

Ó, te könyv, kérlek, meséld el a titkodat!
– Nyiss ki, és olvass.
A szemed látja majd a titkomat, de vigyázz: álmaidat, vágyaidat is megmutatom.

Pici kéz nyitja a könyvet, remegve, gyertyafény mellett figyelve.
Mik az első szavak a szakadó téli estén?
Hogy alszom vajon?

A titok, amely én vagyok: minden este melletted alszom.
Amit álmodsz és vágysz, minden este megkapod.
Alszol, és megírsz engem álmodban – minden este.

S reggel nem emlékszel semmire.
A titok az, hogy a könyv beszél minden este.
Amit álmodban írsz, már nem titok –
minden éjszaka örökké őrzi álmod.