CSATORNÁTÓL A CSIPKÉIG

Délután üldögéltem a szobámban. Unalmamban bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam a csatornákat, egyiket a másik után.
Ráakadtam egy műsorra, ami a csipkéről, csipkeverésről szólt. Végignéztem. Tetszett, amit láttam.
– Kár, hogy ügyetlen vagyok az ilyesmikhez. Különben egyből beiratkoznék egy csipkeverő-tanfolyamra. Micsoda csodálatos dolgokat készíthetnék! – morfondíroztam magamban. Aztán megállapítottam, hogy százszázalékosan biztos: a csipkében én csak gyönyörködni fogok.
A csipkeverésről tehát lemondtam, fogtam egy könyvet, és elindultam a szokásos helyemre, a tópart mellé. Végigmentem a falun, elsétáltam egy csatorna mellett. Kiértem a tóhoz. Ott leültem, és elővettem egy réges-régi könyvemet, Carolyn Keene ifjúsági detektívregényét. A címe: A régi csipke titka.