Írta:
Tasi83
📅 2026. 04. 23. 06:38
Élet
❤️ 2
👁️ 7
Az író egy kis idő után belefáradt már mindenbe. Előbb jött a rendszerváltozás, aztán a nehézkes, zűrös, ellentmondásokkal traktált 90-es évek, amikor még mindig gyönyörű felesége váratlanul beteg lett, és meghalt. Bár megígérte neki, hogy boldogulni fog az életben, és ha ráköszönt egy újabb boldogság szikralehetősége, nem elszalasztani a lehetőséget, ám titkon nagyon is jól tudta, hogy a lehetőség – legalábbis – egyelőre nem neki lett kitalálva.
Barátai, ismerősei egyre inkább elhanyagolták. Idillikus álmodozónak, zakkant vén aggastyánnak tartották, aki csupán csak saját, önző álmainak él, és akit a külső világ egyáltalán nem izgat. Az író ugyanakkor tökéletesen átlátott a lényegi összefüggéseken; pontosan tudhatta, hogy mi zajlik a világban, és szűkebben vett környezetében.
A…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2026. 03. 26. 21:42
Igaz történet
❤️ 2
👁️ 27
A színház számomra mindig valami távoli, mégis különös módon ismerős világ maradt. Gyermekkoromban sem, később sem adatott meg, hogy ott üljek a nézőtéren, hogy felgördüljön előttem a függöny, és élőben lássam a történeteket. A család és a körülmények ezt akkor nem tették lehetővé.
Maradt a televízió. Onnan ismertem meg a színpad varázsát – egy képernyőn keresztül, távolról, mégis csodálattal figyelve. Gyermekként is csodáltam a színészeket, ma is ugyanazzal a tisztelettel nézek rájuk. Mindig lenyűgözött, ahogyan egy szerepben sorsokat, érzéseket, emberi világokat keltenek életre. Egyszer csak megelevenedik egy történet, és többé válik puszta szavaknál.
Az olvasás lett a mindenem. A könyvek, amelyek kézről kézre jártak, megsárgult lapokkal, mások érintésével, történetekkel telve…
Tovább olvasom…