Írta:
Buglyó Juliánna
📅 2026. 04. 08. 14:03
Élet
❤️ 2
👁️ 15
– Most gyere velem!
– Mikor? Hová?
– Rögtön, azonnal, nem mindegy hová? Csak gyere!
– Mit vegyek fel? Mit vigyek?
– Mindegy, nem kell semmit hozni.
– Érzed a friss tavasz illatát? Látod a kipattanó rügyeket? Hallod a madarak dalát?
– Nekem még van egy kis dolgom. Meg kell csinálni aaa
– Nincs, most gyere! Tedd, amit mondok!
– De a határidő?!
– Holnap is nap lesz!
– Hm, igen. Még sosem láttam a domb mögött felkelő nap sugarait. Csodás! Hihetetlen káprázat.
– Gyere még! Itt a vízesés narancsszínű! Látod? A napkorongja épp most fürdik benne!
– Mártózzunk meg mi is itt!
– Olyan, mint „táncolni az esőben!”
Erre vágytunk, ennyi az egész!
Tovább olvasom…
Írta:
Norbert Farkas
📅 2026. 04. 17. 14:04
Ironikus
❤️ 1
👁️ 6
Ez is egy ugyanolyan átlagos, szürke hétköznap, mint a többi. A hat pálcikaember, aki már vagy 2 évada ruhát sem cserélt, tekintve, hogy a családbarát tartalmiság jegyében amúgy mindig pucéron vannak még télen is, épp a hányássárga tapétájú konyhában folytatnak mélyenszántó és magasröptű beszélgetéseket ugyanazon hullámvasútként emelkedő eső monoton, vontatott hangon.
– Hallod, Pistike, az ott micsoda?
– Hű, nagyon érdekes, nem tudom!
– Aztaaa! Valamelyikőnk szinkronszínésze a stúdióban épp akasztja magát már megin'.
– Nézzük meg! De előtte, kedves gyerekek, van egy kérdésünk, amire csak ti tudtok válaszolni!
– Szeretnétek majd hetedikben megbukni fizikából és biológiából?
– Neeeem!
– Hát pedig meg fogtok! Ugyanis mindjárt láthatjátok, ahogy valamelyikünk szokás szerint valami…
Tovább olvasom…
Írta:
Lothár
📅 2026. 04. 17. 20:18
Lírai mininovella
❤️ 2
👁️ 12
Keveseknek beszéltem róla, hogy kislányként képzelt dobozkát őriztem, amibe egyetlen vágyamat rejtettem. Azonkívül nem is volt másom (a szüleim korán meghaltak), csak az esténkénti sírásom. Attól megnyugodtam, és elaludtam. Álmaimban mindenütt a vágyott boldogság drágaköveit láttam: kigurultak a lelkemből, és a szívemben megálltak.
Gyermekéveim várakozásokkal telve teltek, kamaszkoromhoz tereltek. Rendszeresen templomba mentem, hogy Istent megtaláljam, s minden rosszról megfelejtkezzem. Bizony, késő estig az üres padban ültem, és csendesen tűnődtem. Elmerengtem a gyertyalángok pislákolásán, az árnyékos feszület drámaiságán. A faragott angyalok mozdulatlanságán, s elgondolkoztam Jézus ígéretén, tanításán.
Felnőtt nőként (mert belefáradtam) Isten keresését dühösen feladtam. A templom…
Tovább olvasom…