Írta:
Oláh Timi
📅 tegnap 11:31
Önismereti
❤️ 2
👁️ 6
Van valami különös abban a pillanatban, amikor egy csésze forró kávé gőzölgő aromája körbeölel. Mintha az idő megállna, és a világ minden zaja elcsendesülne. Egy kávé mellett nem csupán az ital ízét élvezzük, hanem valami mélyebbet: egy lehetőséget arra, hogy önmagunkkal találkozzunk.
Ahogy a csészét tartom, érzem a hőt, amely áthatol a porcelánon. Ez az apró melegség emlékeztet arra, hogy az életben is vannak ilyen pillanatok – apró, mégis jelentőségteljes érintések, amelyek felmelegítik a lelkünket. Vajon hányszor hagyjuk figyelmen kívül ezeket? Hányszor rohanunk el az élet apró csodái mellett anélkül, hogy észrevennénk őket?
A kávézás számomra rítus. Nemcsak egy ital elfogyasztása, hanem egy szertartás, amely lehetőséget ad arra, hogy megálljak, és befelé figyeljek. Vajon milyen…
Tovább olvasom…
Írta:
Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods)
📅 2026. 01. 05. 11:21
Önismereti
❤️ 0
👁️ 21
Emlékszem arra az őszi, borongós napra, amikor nem volt kedvem semmit csinálni, amikor kicsit motiválatlan voltam, és úgy éreztem, hogy egy kicsit elfáradt a lelkem. Amikor a rohanó világ, a napi több száz vagy talán ezer impulzus, ami ért, azt hozta eredménynek, hogy visszavonuljak. Egy kicsi énidőt töltsek csendesen a gondolataimmal, és töltődjek. Sokszor kerestem a válaszokat a múltamban. Nagyon sokszor a múltban éltem. Ami bántott, vagy amin nem tudtam változtatni, azt eltemettem magamban. Betettem egy-egy kis mappába a szívem mélyén, rázártam egy pecsétet, és úgy voltam vele, feldolgozva, pipa. De amikor azon esős napon a magam kis belső templomába vonultam, rájöttem, hogy ezek a mappák, az emlékek, a negatív érzések csak gyűlnek és gyűlnek, és én viszem ezeket magammal. Fáradtnak…
Tovább olvasom…