16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy vidám szilveszteri napnak indult. Anna tarot kártyalapokkal jósolt, és a kristálygömbjét nézegette. Félelem fogta el a látványtól. Éjszakára ment dolgozni. Miközben készülődött, vérfagyasztó kacagást hallott kívülről. Mintha az űrből érkezett volna. Mi lehet ez? – hümmögött. Abban a pillanatban, ahogy kilépett, egy ököl óriási erővel visszalökte. Menekülni sem tudott. A férfi maszkot viselt, de ő felismerte. Jeges borzalom futott át a testén. A férfi rálökte az ágyra, és eltorzult arccal ütlegelni kezdte, miközben ráparancsolt, ne sikítozzon, különben repül az erkélyről. Majd lenyúlt a torkára, és fojtogatta kegyetlenül. – Megdöglünk mindketten! – üvöltötte. Életét a szomszéd kutyája és egy titokzatos szellem mentette meg.Tovább olvasom…
Évek óta részt veszünk a farsangi bálokon. Imádom a különféle hagyományos jelmezeket: királynősöket, hercegeseket. Csakhogy kicsit kezdtem már megunni, hogy minden évben szinte mindig mindenki a megszokott álarcokat és jelmezeket veszi fel. Ezért az idei farsangra gondoltam egy merészet, és úgy döntöttem, hogy a díszes és cicomásan kiöltözött dámák között takarítónő leszek! Mondanom sem kell, hogy ez a jelmez nem igényelt különösebb anyagi beruházást tőlem, hiszen ki az, akinek nincs otthon seprűje és felmosóvödre, na meg néhány elnyűtt gönce? Tervemet a páromnak sem árultam el, mert ismertem őt annyira, hogy biztos voltam benne: nem tetszene az ötletem. Természetesen neki ismét kikölcsönöztem egy hagyományos szmokingot. Elérkezett a farsangi bál napja, beöltöztem rendesen…Tovább olvasom…
Maszkot választottam, nem arcot. Tollak csiklandozták a homlokom, a terem lélegzett, mint egy titok. Néztek rám, de nem engem láttak, hanem a bátorságot, amit kölcsönöztem. A zene engedélyt adott a közeledésre. Odaléptem ahhoz, akitől féltem nappal: saját magamhoz. A tükörben idegen mosolygott vissza, mégis ismerős. Hajnalban a maszk lehullt, és nem fájt. Megtartottam belőle a könnyedséget, hazavittem zsebben. Másnap is viseltem, láthatatlanul. A nevetések mögött megtanultam, hogy a játék komoly tanítás, és a szerep néha igazabb, mint az arc, amelyet reggelente megszokásból felveszünk. Ezért a bál bennem folytatódik minden tél után is csendesen, szívdobbanásnyi fényben, és titkos léptekkel, hazáig mindig.Tovább olvasom…
A pezsgő halkan pezseg a kristálypohárban, miközben lassan sétálok a bálteremben, egy rokokó kastély csillogó termében. A falakat aranyozott díszek borítják, a mennyezetet mitológiai jelenetek freskói díszítik. A hatalmas kristálycsillár ezernyi gyertyájának fénye apró szivárványokat szór a csiszolt parkettre, ahol elegáns párok suhanó lépteit követi a zene. A levegőben parfüm illata keveredik a viaszos gyertyák aromájával, miközben Wolfgang Amadeus Mozart „Menuett és Trio” című darabja szól a háttérben. Ruhám halvány rózsaszín selyem, szoknyám abroncsos és gazdagon rétegzett, csipkékkel és aranyszállal hímzett szegélyei puhán hullámoznak minden lépésemnél. A fűzős felsőrész szorosan követi az alakom, aranyszálas díszítése a gyertyafényben finoman csillan. A vállaimat leheletfinom…Tovább olvasom…
Hát, újra itt vagy… eljöttél, pedig nem is hívtalak. Kint nagy, kövér, sötét dunyhák fedik az eget, mintha az ég is csak szomorúan, belenyugvón figyelné léptedet. Mondd, mit akarsz? Látom, kicicomáztad magad… hogy vigasztalni jöttél? Engemet? Hát nem látod, hogy milyen tökéletesen élem életem? Hogyan? Most meg azt mondod, nézzem a ragyogó, csillogó, villogó fényeket? Hát legyen, de csak mert tudom, addig úgysem mész el… nézem… Valóban, az a kis világító szarvas nagyon kedves a szomszéd udvarban… Most meg hiányolod, hogy én miért nem díszítek? Újra? Újra ez a téma? Hagyd el ezt a smúzolást, mintha nem tudnád… a meghitt idill elérhetetlen fogalma már évek óta, mint egy öreg, rongyos papírgalacsin porosodik a sarokban. Hogy mondod? Seperjem ki? Tegyem ki a szűrét? Van helyette szépen…Tovább olvasom…