„megbékélés” – novellák címszó szerint

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 15. 20:02 Élet ❤️ 5 👁️ 54

Ági magányosan élt szépen rendben tartott házában. Udvarán sok szép virág virított, az öröm, a vidámság, mégis messze elkerülte. Egyedül volt az emlékeivel, a fényképekkel, a sok munkától megfáradt testével, az egyre többször kellemetlenkedő nyavalyáival, gondolataival. Azzal már rég nem foglalkozott, hogy haja megőszült, egyenes, büszke járása mára kicsit megroskadt, és bizony a ruhái sem a legújabb divatot követték.
Gyuri fia, apja halálakor még kisiskolás volt. A gyászév letelte után ketten is próbáltak közelebb kerülni hozzá, de Ő mindkettő férfinak határozottan nemet mondott, mert nem akart egyetlen fiának mostohaapát. A csinos középkorú özvegyasszonyról hamar elterjedt a pletyka, hogy megközelíthetetlen. Nem törődött senkivel és semmivel, még magával sem, csak a munka, meg a munka…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 02. 12:29 Élet ❤️ 4 👁️ 30

Kesznyéten átlagos kis falu az Alföld északi peremén. Nincsenek híres műemlékei, turisták nem látogatják, egyszer mégis a figyelem központjába került.

Balogh Mihály hajnalban ébredt. Nagyot nyújtózott, beletúrt ritkuló, fehér hajába. Megdörzsölte egyhetes borostáját, ami úgy hallatszott, mintha valaki súrolókefével sikált volna egy deszkát.
– Gyakrabban elő kellene venni a borotvát – gondolta. – De mióta az asszony itt hagyott, minek? Kinek?
Reggeli után feltette kalapját, ráakasztott két szatyrot a bicikli kormányára, s elindult. Idén már hetvenharmadszor látta a tavaszt. Egykor hatalmas gépeket tervezett, mára csak kis gyümölcsösével törődött. Lányai távol éltek, úgy gondozta, becézte a tíz gyümölcsfát, mint hajdan a gyerekeit. De ahogy kergették egymást az évek, mindjobban…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:00 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 11

Gyere hát, fájdalom, már nem félek tőled!
Ha látsz, nézz csak a szemembe, lásd a tekintetemet.
– Végignéztelek, követtelek, itt vagyok melletted.

Ismerlek, fájdalom. Követsz, arcod nem változik sosem.
Követsz mindig, sokszor láttalak, tönkreteszed az álmomat.
Sétálj hát tovább, ne nézz hátra, a fájdalom elmúlik, a szív megnyugszik.

Egyedül sétálva a szívemben valami megint fájdalmas,
valami szorítja az erdőben. Érzem a fájdalmam,
lehet, nem fogom legyőzni sohasem.

Te, fájdalom, ki követsz engem – miért szakítod szét a szívem?
Erdőben bolyongva egyedül járok, s mindig egyvalamire gondolok.
Vizes falevelek, magány, szerelem… miért hagytál el vajon engem?

– Én vagyok az, a fájdalom. Mögötted állok, arcodra vágyok.

Ramóna mosolyogva, sírva fordult hátra, úgy nézte…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 14:51 Karácsony ❤️ 0 👁️ 12

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici falu a hegy aljában. Karácsony volt, szenteste volt.
Azon az estén nagyon hideg volt, a hóvihar egyre erősödött. A hold fénye megvilágította a havat, ami csillogott.
A falu egyik végén a szegény család lakott, a másik végén a gazdag család. Hosszú idők óta veszekedtek egymással.

A szegény kis kunyhóban Apu, Anyu és a kisfiú ült az asztalnál. A tűz égett, de az asztalon csak egy kenyér volt.
A szél megcsapta az ajtót. A fiú hirtelen odakapta a fejét.

– Mit eszünk ma, férjem? Szenteste van, és csak ez az egy kenyerünk maradt.
– Nem tudom, jön a vihar is.

Csak nézték a gyertya fényét és a kenyeret.

– Elmegyek, apám, a falu másik végébe, kérek enni – tudod kitől.
– Nem, fiam! Szó sem lehet róla, nem fogok megalázkodni…