16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Elvitte… – motyogta holtra váltan. Öt perccel később Csábi Lacika ajtaján dörömbölt. Ötven év körüli borostás ember jött elő, bal arcát égésnyomok csúfították, melyektől egyik szeme is eltorzult. A környéken ismerték, szerették a kislányt. – Nem tudom, ki lehetett az a barom! – töprengett Lacika. – Van egy haverom az Angyal utcában, talán tud segíteni. Futva tették meg a kétszáz méteres utat. Onnan tovább küldték őket a Tűzoltó utcába. Végül egy harmadik címen, a Vágóhíd utcában sikerült nyomra bukkanniuk. – Miért segítenék? Nem szokás más üzletét rontani – nyafogta a pizsamás, nyeszlett férfi. – Mert, ha nem segítesz, a szart is kiverem belőled – mosolygott kedvesen Csábi Lacika. – Hagyd! – vette elő a tárcáját Hajni. Baj esetére tartalékolt negyvenezer forintját nyújtotta át a…Tovább olvasom…
Ketten sétáltak, a virágba borult külvárosi fasoron. Hajlott hátú öregasszony és egy kilenc év körüli kislány. A szelíd áprilisi nap könnyen áttört a zsenge levelek között, és tetszetős mintákat rajzolt a járdára. A gyerek ugrándozva haladt nagyanyja mellett, mézszínű copfja lengedezett, akár a fiatalság zászlaja. Váratlanul rákiáltott az öregasszonyra, s megragadta a karját. Jól látszott, hogy a bal kezén csak három ujja van. – Nézd, mama! Sündisznó! – Ne ijesztgess, te gyerek! – Nézd, milyen aranyos! Nézd, hogy fut! Mintha kerekeken gurulna! – Látom. Tényleg aranyos, ők így közlekednek. A sün óvatlanul át akart szaladni az úttesten. Ebben a pillanatban egy teherautó fordult ki az egyik keresztutcából. Végigdübörgött a szűk utcán, s a sündisznó mozdulatlanul maradt fekve. A gyermek…Tovább olvasom…
,,Már megint egy esküvő, aminek persze annyira hazug, számító, és merőben manipulatív illata van.” – Gondolhatta Laura, akit valamelyik barátnője hívott meg a nagy, jelképes alkalomra, holott Laura egyértelműen, és kategórikusan megpróbálta kimenteni magát egy kiadós migrénalapú fejfájással – persze hozzá kell tenni –, nem sok eredménnyel. Amikor a gyönyörűen feldíszített hófehér sátras pavilonhoz bevonult az ifjú pár, a kedvenc The Connels: 74-75 c. száma ment, és persze főként az idősebb nagymamák voltak, akik megdöbbentek, hogy egy ünnepi szertartásra hogy a fenébe lehet egy ennyire béna számot előadni, mégis a fülig és totálisan egymásba habarodott szerelmeseknek talán éppen erre volt a legnagyobb szükségük, hogy ezt a rizikós, de annál boldogabb napot foggal-körömmel is, de…Tovább olvasom…
Elment az utolsó tanítványom, én is összeszedem a kottákat, berakom a dossziéba, ahonnan kicsúszik egy kézzel írt kottalap. Mikor felveszem, azonnal tudom, ki írta. Bence. Vajon mi lehet vele? Nagyon tehetséges fiú volt. Májusban láttam utoljára, most pedig már november közepe. Mikor elmaradt az óráimról, próbáltam hívni az édesanyját, de nem volt kapcsolható. Többször is megkíséreltem, de mindannyiszor sikertelenül, nekem pedig csak vele volt kapcsolatom. Ő utalta a fia zeneóráinak a honoráriumát. Már az utolsó fizetett óráján se jelent meg a fiú, azóta pedig nyom nélkül tűnt el. Bár többet tudtam volna meg róla. De nem a magánélete, hanem a tehetsége érdekelt. Bíztam benne, hogy majd szeptemberben előkerül, de sajnos ez se valósult meg. Még nézem egy ideig a kottát, amit saját kezűleg…Tovább olvasom…
A tű, amely minden sebet összevarr. Az én sérülésemnek is csak egy ilyen varázslatos eszközre lenne szüksége. A szívem darabjait összefoltozni, amit ő széttört. Nem kellettem már többé neki. Kinek a kezében lehet a szívem sorsa? Kinél lehet a szívemhez való tű? Lehet, sose tudom meg. Elkeseredett életem utolsó reménye. A legmélyebb szakadék szélén állva lépett Boldizsár az életembe. Hátrahúzott a szakadéktól, megmutatta, milyen az élet szeretettel teli, napos oldala. A varázslatos tűvel a szívem minden fájdalmát összevarrta. Ő lett az én mentsváram, a megmentőm. Megmentett saját magamtól. Ő az én életem legfontosabb szereplője. Ő lett a mindenem örökre, feltétel nélkül.Tovább olvasom…