16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Tisztelt egybegyűltek, szeretettel üdvözlök mindenkit itt a Gáspár Győző alapfokú művészetoktatási intézmény szavalóversenyén. Igen, azokat is, akik a technika és covid időszak vívmányainak jóvoltából szép távolságukkal vannak itt: ki a vonatról, ki pedig a kanapéról alsógatyában sajtburgert zabálva követi ezt a csodálatos eseményt, amelynek hála ma tovább itt kell rohadnom... khmm. Külön köszöntjük Oszvald Megatron tanárurat, aki a laptopján épp az országos jótékonysági Fortnite-bajnokságot vezeti, az esetlegesen behallatszó lövöldözésért és káromkodásért előre is elnézést kérünk. Amúgy mi a francért kell ugyanott tartani a Fortnite házi fordulóját, mint a szavalóversenyét, ráadásul úgy, hogy ott mindenki online van? Na mindegy. A zsűritagok: VAKné (azaz Varga Axel Krisztoferné, csak…Tovább olvasom…
– Ügyes vagy! Csak így tovább, és holnap elmegyek veled a meccsre – mondta olyan hangsúllyal, mintha jutalomfalatot adna a kutyának. – Nem szükséges. Színházba megyünk. A lány ragyogó mosolya kissé megfakult. Ekkor érkezett Klára. Félénken biccentett, de nem jött közelebb. Délután, szokás szerint egyedül ült a menzán, a lúzerasztalnál a szemetes mellett. Legnagyobb megdöbbenésére Dani telepedett mellé. – Azt hittem a suliban para, ha szóba állsz a Madárijesztővel. A fiú csak legyintett. – Klára – ízlelgette a szót. – Nagymamanév. Lejárt a szavatossága. – Kösz. Te aztán tudod, hogyan kell bókolni egy lánynak. Amúgy tényleg az. Anyám, a példaképe, Tolnay Klári után adta. – Örülj, hogy nem Gobbi Hilda a példaképe – vigyorgott Dani. – A Klára is gáz, de a Hilda lenne a vég. Az…Tovább olvasom…