16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Dr. Petnáki Kiss Antal egy biztosítótársaságnál robotolt, nemritkán még hétvégén is, ha a rabszolgahajcsár főnöke ezt megkövetelte. Élete nagy szerelmét rákban nemrég elveszítette, és csupán csak ezek után döbbent rá arra, mennyire sebezhető is a parányi emberi élet. Mivel statisztikai matematikában is jártas volt, ezért statisztikai szempontokat is mérlegelve, persze hozzávetőlegesen képes volt megállapítani, amennyiben tudta egy ember korát, foglalkozását és szociális hátterét, hogy nagy valószínűséggel meddig fog élni az adott illető. Reggelente úgy kelt fel, mintha az a jelképes nap volna az utolsó, amikor mindent egyetlen lapra tesz fel, és mindent, amit eddigi szánalmas, csenevész életében szándékosan vagy megbukottan elszalasztott, most majd kamatostul be fogja hajtani. Azt…Tovább olvasom…
Állandóan úgy érezte, hogy jószerivel totálisan kicsúszik a lába alól a talaj. Ha hajnalban felkelt, valósággal ólomsúllyal ereszkedett még szempilláira is az olmos, deklasszált fáradtság, és az ágy könnyen visszahúzta, mert egyáltalán nem volt kedve délelőtt fél tizenegynél előbb felkelni. Amikor a forgalmi dugókban üldögélt, és önmagában egyedül csupán csak azért imádkozott, hogy még jobban el ne késsen, miközben kedvenc The Corrs CD-jét hallgatta, folyamatosan azon agyalt, hogy miért alakította úgy az életét, ahogy. Rabszolgahajcsár, kellőképpen önző, autokrata főnöke – ha rajta múlott volna – jószerivel még a szuszt is könnyedén kisajtolhatta volna alkalmazottaiból, akiknek bezzeg sosem fizetett se túlórát, se béreken kívüli juttatást. Még szép, hogy nem! Elvégre, ha van haszon és…Tovább olvasom…
Legalább másfél mázsás, pöttöm, pingvinalkatú, márkás öltönyt viselő, folyamatosan szivart pöfékelő emberke lépett be a nagy, stílusosan felújított üvegezett irodaházba. A recepción posztoló, unatkozó, gorillatestű biztonságiak szinte azonnal megállították, és kérdőre vonták, hogy mit keres itt: – Hova? Hova ilyen nagy sebességgel, nagyapó?! – kérdezgették az öltönyös, rejtélyes emberkét, aki – látszólag – persze ügyet sem vetett a két jócskán megtermett hústoronyra, ehelyett máris hívta a személyi lift hívógombját. – Hékás, öregapó! Hozzád beszélek! Mit akarsz itt, mi?! Jobb lesz, ha szépen megmondod, hogy mit a jó büdös francot akarsz! – követelőztek most már egyértelműen fenyegetően, ellenségesen. A pingvines, öltönyös emberke visszafordult; aprólékosan végigmérte a két idióta…Tovább olvasom…
Karina először egy ügyvédi irodában helyezkedett el. Az igazság persze megint csak az volt, hogy akit százkilencvenes magassággal, svéd, hihetetlenül hosszú és karcsú lábakkal, és tetszetős dekoltázsokkal áldott meg a sors, és még inkább a genetika, annak igazán lehetett oka arra, ha a legtöbb ember valóságos csúcsdögös bombázót lásson benne. Karinának is meggyőződésévé vált, hogy amikor a meetingen egy zsörtölődő és barátságtalan HR-es szipirtyóval szemközt helyet foglalt, és bemutatta diplomáját, doktoriját és egyéb hivatalos okmányait, az adott interjúztató, középkorúságában meggyökeresedett nő gyanakodva méregetni kezdte őt, majd kissé fejcsóváltan közölte vele, hogy a testi, fizikális adottságait szem előtt tartva a modell-, vagy a szépségiparban esetleg nagyobb, és mindenképp…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A Péntekekkel – sajnos legtöbb esetben – az a baj, hogy közvetlen a hétvége előtt jönnek, tehát kvázi élő ember nincs, aki ne akarna sanyarú, rabszolgasorsú munkaidejét jelentősen megkurtítva szándékosan előbb megpattani munkahelyéről, már ha megteheti. Mivel már jócskán november vége felé jár az idő, mintha a szándékosan összezsugorodott város is valósággal túlerőltetné az ünnepi készülődést, ami egyrészt a Black Friday miatt van, másrészt majd bolondok lennének, ha saját hasznukat ne akarnák meg legalább duplaszoros áron megforgatni. És akkor még léteznek olyan webáruházak, ahol bombasztikus, nem ritkán 80–90%-os leárazásokról beszélnek, csakhát a megkapott, főként digitális ajándékkódok más akciókkal már nem vonhatók össze, hiszen mindenki nyerni akar valamennyit a bolton. Az ember…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Miért kell már megint hazamennem? – gondolta magában a fiatalasszony. – Olyan jó nekem itt, ahol vagyok. Otthon csak az unalom vár és az anyósom ízlése szerint berendezett lakás. Maradok még egy kicsit. Felhívom telefonon és szólok neki, hogy jöjjön fel az emeletre. Fél perc alatt lebeszélték az ügyet. Negyed óra múlva már hallotta, ahogy szökell fel a lépcsőn a szeretője. Soha nem tudott lassan járni. Talán azért sietett mindig, mert nem szerette volna, hogy valaki meglássa. Bekopogott az egyetem eldugott zugában lévő szertárba. Ez volt az állandó randi helyük. A takarítónő is ritkán járt errefelé, a hallgatók is csak néha csellengtek ezen a részen. Leginkább csak akkor, amikor már nagyon cigarettázni támadt kedvük, akkor titokban kinyitották a szertár melletti ablakot és vidáman…Tovább olvasom…
Nőcis szösszenet Az újságok, a média, az internet, szóval minden tele van jobbnál jobb fogyókúrás tanácsokkal, mindegyik diéta „tuti biztos”, a fogyás garantált... Őszintén bevallom, régebben én is azon kaptam magam, hogy bele-beleolvastam egy-egy ilyen cikkbe. Általában azonban egyiket sem olvastam végig. A témával kapcsolatban eszembe jutott néhány régebbi eset, ezt osztom most meg veletek. Rögtön az elején tisztázzuk a félreértések elkerülése végett: nem fogyózom, nincs és sosem volt manökenalkatom, sőt épp ellenkezőleg: mindig is duci voltam. A gimiben akadt néhány osztálytársnőm, aki diétázott, vigyázott az alakjára, pedig semmi szükség nem volt erre, mivel tökéletes alakjuk volt. Egy napon, amikor hazamentem a gimiből, bejelentettem apunak, hogy elkezdek én is fogyókúrázni. Csak…Tovább olvasom…
(Részletek Mimi naplójából) – 2. rész Május 16. Amit most leírok, eredetileg meg sem akartam említeni, de kénytelen vagyok. Arra gondoltam, majd ha egyszer unokáim lesznek és elolvassák a naplómat, lesz min nevetniük. Feltéve, ha lesznek unokáim... Feltéve, hogy lesz gyerekem... Feltéve, hogy lesz férjem... Feltéve, ha... Na, mindegy, hagyom az elmélkedést máskorra, most felelevenítem, mi is történt a munkahelyemen azon az ominózus „kávés” napon... Miután kijöttem a főnök irodájából és a mosdóban próbáltam eltüntetni a blúzomból és a nadrágomból a sötét kávéfoltokat, amikor is Petra, az a nagyszájú fruska „rajtakapott”, ahogy egyik kezem a nadrágomban, a másikkal meg dörgöltem magamat... Na, akkor rögtön tudtam, hogy félreértette a helyzetet, és öt perc múlva az egész emelet tudni fog…Tovább olvasom…