16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Hajnali fél ötkor keltették fel. Még csak éppen pikkadt, és úgy tűnt, hogy ma is sűrű, nehézkes, kánikulával terhes nap elé néznek apa és fia. - Ébresztő Hétalvó! - szólt kissé recsegőn, türelmetlenül a már kora reggel frusztrált, idegeskedő apa, mert aznap azt tervezte, hogy kiássák fiával együtt a hétvégi háznál a vízvezetéket. Egyrészt mert így költséghatékonyabb megoldásnak tűnt, másrészt nem kellett csinos feleségének lótnia-futnia bizonyos borsós összeget előszeretettel elkéregető mesteremberek után, akiknek isten pénze is kevés lett volna, hogy gödröket ássanak. - Akkor Drágám minden világos? Azért ebédidőben harapjatok szendvicset, vagy valamit jó?! - kérte a csinos feleség, aki szintén a hajnali órák környékén készült munkába menni, és most is legfeljebb csupán annyi ideje…Tovább olvasom…
Aznap, vasárnap, ahogy illik, egy igazi forró nyári nap volt. A nap délben már valósággal tüzelt. A hőmérő higanyszála 40 fok közelében járt, a levegő remegett a forróságtól. Aki tehette, vagy hűvös helyre húzódott be, vagy vízpart mentén keresett hűsölést. A fővárosi strandfürdők is teljes üzemben, ahogy Dezső mondaná, „full”-on működtek. Előző nap még ő is arra készült, hogy ezt a vasárnapot a Balaton partján fogja eltölteni. Nyáron, ha meleg volt, bevett szokása volt, hogy vonattal leutazott Almádiba, és csak este tért haza. Szerette az almádi strandot, mert csupán néhány méterre volt a vasútállomástól, azt a kis távot is, ami elválasztotta őket egymástól, egy szép zöld üde park szélén vezető ösvényen gyalog kellett megtenni. Aztán az egészből nem lett semmi. Reggel későn ébredt…Tovább olvasom…