Írta:
B.É. Krisztina
📅 2026. 02. 21. 16:03
Lírai mininovella
❤️ 0
👁️ 14
A reggel halk volt. A fény megállt a konyhaasztalon, és ott ült egy pillanatra, mintha várna valamit. A kávé keserűsége nem zavart, csak rendet tett a gondolatok között.
Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindegyikükben egy apró történet. Egy nő megállt, hogy megigazítsa a sálját, majd továbbment. Senki sem figyelte, mégis számított.
Délután a csend tágas lett. Nem kellett kitölteni. A gondolatok lassan lépkedtek benne, mint a fény a parkban.
Este, amikor a nap becsukta magát, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.
Tovább olvasom…
Írta:
Vizkeleti Erzsébet
💠
📅 2026. 02. 15. 11:32
Érzelmes
❤️ 2
👁️ 35
Az évszakok váltakozásával kapcsolatban Angélának mindig az volt az érzése, mintha az egyik kergetné a másikat, mintha az ősz várná a tél jövetelét, vagy a tél a tavaszét. Így volt ez ebben az évben is. De közben azt is érezte, hogy az emberek mintha túl nagy jelentőséget tulajdonítanának az évszakok eljövetelének és elmúlásának. Ő is sokáig úgy gondolta, hogy az évszakoknak hatalmuk van az ember felett. Ha esett az eső, levert lett. Ha sütött a nap, jókedvre derült. A tél az emberek számára a befelé fordulás időszaka volt, a tavasz pedig az újrakezdésé. Legalábbis így gondolta. A kisváros lakói ezúttal is túl sokat beszélgettek a tavaszról, az életükben bekövetkező változásokról, amelyek a természet újjáéledésének köszönhetően csak reményteljesek lehetnek. Angéla a minap is azon…
Tovább olvasom…
Írta:
Fekete Ida Virág
📅 2026. 02. 07. 00:13
Mesés próza
❤️ 1
👁️ 15
Ma délelőtt kicsit előbújt a nap. Mindjárt nagyobb kedvvel mentem ki sétálni a parkba. Már mindenhol zöldelt a fű, itt-ott hóvirágok nyújtózkodtak. Utam egy ottfelejtett hóbucka mellett haladt el. Véletlenül észrevettem, hogy valami különös fény világítja meg a már kissé piszkosfehér színű hómaradványt.
Ismerősnek tűnt a fényjelenség, hiszen az erdőben már nemegyszer láttam.
Sejtettem, hogy csakis egy tündér lehet.
Ilyen gyönyörű. A bucka tetején szivárványszínű fényárban tündökölve üldögélt egymagában a picinyke kis tündér, és szemmel láthatóan boldogan mosolygott.
Megszólítottam tündérnyelven;
– De jó viszontlátni téged, olyan régen nem találkoztunk. Örülök, hogy ragyogni látlak. Megosztanád velem is az örömöd?
– Persze, boldogan! – azért örülök, mert szép munkát végeztem, és…
Tovább olvasom…
Írta:
Kimmel Gábor
📅 2026. 01. 30. 13:20
Egyéb
❤️ 1
👁️ 16
Langyos szellő fújt arcomba, miközben egy pad felé tartottam a parkban. Olyan érzés volt, mintha tavasz lenne, holott már október második hetében járt az év. Az indián nyár feldobta az egyszerűen kialakított park hangulatát, a napfény barátságosan cirógatta az embereket, akik talán úgy voltak ezzel az egésszel, hogy minden percét kiélvezik, amíg csak tehetik. Egyszóval szép volt minden, szinte mesébe illő és idillikus. Utam során vidáman néztem egy faágon épp pihenését töltő kis rovar felé.
– Szép napot kívánok! – mondtam barátságosan.
Közben odaértem a padhoz és helyet foglaltam.
Előttem öreg platánfák és egy hinta. Negyven, de lehet, hogy már ötven éve itt van. Hogy ki szerelte fel egykor, fogalmam sincs, de nem is fontos. Az azonban bizonyos, hogy gyerekként sokat ültem benne…
Tovább olvasom…
Írta:
Láng Attila D.
📅 2025. 12. 20. 20:09
Romantikus
❤️ 0
👁️ 11
Vasárnap volt, reggel hét. Juli éppen a másik oldalára fordult, amikor a kisszekrényen fölcsipogott a telefon. Álmosan nyúlt oda – ki lehet az, a bankból ilyenkor nem jön SMS, a szülei tíz előtt föl se kelnek, a barátnői pláne nem –, megnyomta a gombot, pislogott, és ezzel vége volt az aznapi alvásnak.
tetszel nekem. péter.
Ez állt a kijelzőn. Juli szíve megdobbant. Ezt soha nem gondolta volna. Ami azt illeti, Pétert vonzó fiúnak találta, igazán kellemesnek: magas, szőke, kisfiús mosollyal, pont az a típus, aki neki tetszik… de soha nem beszéltek többet, mint hogy szia-szia, hogy vagy, ilyesmiket. No persze…
Péter a télen Marival járt, és Mari eléggé hasonlít őrá. Ha ezt a típust kedveli, akkor érthető. De miért pont vasárnap reggel hétkor… miért pont SMS-ben? Péter nem az a…
Tovább olvasom…