Végre eljött egy újabb nap, levélváltásban voltam egy egyelőre még ismeretlen személlyel, ebbe a titokzatos világába csöppentem. Megadta a sava-borsát ennek az arctalan világnak. Hiába állt rendelkezésünkre az internet, mi mégis leveleztünk. Ma is vártam a postát, ahogy mindig. A régi módszer bevált nálunk, a levelezés, így ismeretlenül is izgatottan vártam a napi levelezéseket. De egyik alkalommal éreztem, hogy a levélpapírt egy kellemes parfüm illata itta át, a borítékot úgyszintén. Leírni nem tudom, olyan igazán férfias volt. Ki akartam nyomozni, kitől származik ez a fenséges parfümillat. Másnap: Jött a postás. Átnyújtotta a levelet, – Áhá! megvagy illatgazda! Összejöttem a postással.Tovább olvasom…
Viki ma is kiöltözött. A postást várta. A jóképű férfi különösen vonzotta a lányt. Nemcsak jóképű, humoros, barátságos volt, hanem volt még egy különlegessége: az illata. A lányt teljesen elvarázsolta a parfüm illata, ami mindig körbelengedezte a postást. Nem bírt betelni vele. A lány fél éve lakott a nagyszüleitől megörökölt kis kertes házban. Jelenleg nem dolgozik, az egyetemi felvételikre készül. Gyógypedagógusnak készül. Tavaly nem vették fel, ezért most ismét megpróbálkozik a felvételivel. Az utóbbi három hónapban – amióta új postás érkezett a faluba – azonban elhanyagolta a tanulást. Máson sem jár az esze, csak a jóképű fiatalemberen. Hogy gyakrabban láthassa, saját magának küldözget leveleket, képeslapokat. Ma biztosan jönni fog az álomférfi – gondolta magában Viki –, hiszen…Tovább olvasom…
A postás ma is pontosan érkezett a láda kiürítéséhez. Óvatosan fordította el a kulcsot, mert ha sok levél van, kieshetnek a piszkos talajra. Néhány boríték lapult most benne, de valami különös, ismert illatot érzékelt az orrával. – Hm – gondolta magában – hogyan lehet, hogy nem nyomdafestékszag árasztja el levegőt. – Megnézem, honnan jött – mondta szinte hallhatóan, s egyenként kezdte pakolgatni a leveleket a táskájába. Hamar meg is találta a különleges borítékot. Kíváncsian leste meg, ki a címzett. Elámult a meglepetéstől. A címzett ő maga volt. Szerelme ezzel akarta meglepni születésnapja alkalmából. Ezért volt olyan ismerős a parfüm aromája, amivel befújta üdvözletét.Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Már hat éve vagyok postás. Elöljáróban csak annyit, hogy amióta megszűnt a biztonsági őr melóm a bankban, ahol alkalmaztak, szükségszerűen kénytelen voltam magamnak valami olyan elfoglaltságot találni, ahol nem halhatok éhen olyan hamar. Annak is éppen hat éve, hogy én balga párkapcsolatra adtam a fejemet, aminek később aztán csúfos vége lett, hiszen ex-kedvesem kerek perec közölte, hogy neki fontos a kényelem, és az, ha megengedheti magának, hogy egy évben legalább két alkalommal repülőre ülhet, és elutazhat valami meleg, trópusi paradicsomba, ami sajnos az én pénztárcámnak már nagyon drága lenne. A bajok akkor kezdődhettek, mikor szabályosan véresen összeveszett, és kiabálva toporzékolni kezdett velem az én gyönyörűséges pacsirtám, amiért a számlák befizetését, és bizonyos adósságaink…Tovább olvasom…
Avagy a darázs esete a trottyos citrommal A Balázs famíliában mindenki szereti a citromot. Miért lényeges ez? Ez a magyarázat arra, miért repül az a darázs kissé kótyagosan az autópálya felé. Az a darázs, aki éppen az előbb szállt le a kerítés nélküli kis kertjükbe falatozni egy keveset. De kezdjük is az elején. Szép hétfő reggeli nap volt! Ez marhaság! Nincs olyan a világon, hogy szép hétfő. Narrátor létedre lehetne több eszed, egyeske! Már megbocsáts, de ez az én elbeszélésem! Egy elbeszélésben egy narrátor van. Azt meg ugyebár nem kettesnek hívják. Úgyhogy pofa be! Akkor is marhaság! Szép hétfő, kótyagos darázs és család, aki szereti a citromot. Halk puffanással nyomatékot adott egyeske érveinek, majd letette az öntöttvas palacsintasütőt. Szép hétfő reggeli nap volt!…Tovább olvasom…
Elkezdődött a téli szünet az iskolában. Térdig érő hótakaró borította be a Papdombot. Szakadatlanul esett a hó, postás Kati néni alig tudta tolni a biciklijét. Mi, gyerekek segítettünk neki, beadtuk a házakhoz a küldeményt. Akkor még karácsonyi lapot küldtek egymásnak az emberek, de szépek voltak. Utána díszdobozt varrtunk belőle. A főút mellett futott párhuzamosan a domb. Magasabban helyezkedett el, sövény volt végig az oldalán, így védelmet nyújtott, hogy ki ne csússzunk az útra. A környék összes gyereke ott tolongott. Gyalog fel a dombon, lefelé szánkón csúszva. Nem volt hótaposó csizma és overall, csak mackónadrág, melegítő, csizmában kapca (flanel anyagból lábra tekerhető ruha), és mi, gyerekek, arcunkon gyermeki örömmel. Amíg ránk nem esteledett, kint játszottunk. Boldogok…Tovább olvasom…