A POSTÁS ILLATA

Viki ma is kiöltözött. A postást várta. A jóképű férfi különösen vonzotta a lányt. Nemcsak jóképű, humoros, barátságos volt, hanem volt még egy különlegessége: az illata. A lányt teljesen elvarázsolta a parfüm illata, ami mindig körbelengedezte a postást. Nem bírt betelni vele.
A lány fél éve lakott a nagyszüleitől megörökölt kis kertes házban. Jelenleg nem dolgozik, az egyetemi felvételikre készül. Gyógypedagógusnak készül. Tavaly nem vették fel, ezért most ismét megpróbálkozik a felvételivel. Az utóbbi három hónapban – amióta új postás érkezett a faluba – azonban elhanyagolta a tanulást. Máson sem jár az esze, csak a jóképű fiatalemberen. Hogy gyakrabban láthassa, saját magának küldözget leveleket, képeslapokat. Ma biztosan jönni fog az álomférfi – gondolta magában Viki –, hiszen ajánlott levelet küldtem magamnak.
A lány megigazította a ruháját, belenézett az előszobai tükörbe. A látvány megnyugtatta.
Ezután kiment az udvarra, kinézett az utcára. Mosoly suhant át az arcán: Igen, már jön is! És az az illat!