Olyan nagy falu vót Demecser, hogy még vármegyei gyűlést is tartottak benne eccer. Vótak bizony sokan, boszorkány-égetések meg karóba húzások is, de azok olyan régen vótak, hogy emlékük is alig maradt fenn, Kisvárdán vótak a perek, megyeszerte ma is emlegetett büdi boszorkányt és annak esetét kivéve, a kiről ma is röpked a szálló ige, amennyiben a szabolcsvármegyei ember vagy asszony, akire megharagszik és nagyon házsártosnak tartja, ma is elég gyakran használja azt a hasonlatot, hogy olyan, mint a büdi boszorkány, vagy hogy égessék el, mint a büdi boszorkányt. Eta néni mesélte, hogy ükapáink idejibe vótak még boszorkányok, azt mondták rájuk, az ördöggel cimborálnak. Sokféle fehérnéppel találkoztam, aki biztos boszorkány vót. Élőholt távoltatása, átokrontás levétele, delejezés…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Egy legalább kétszáz éves lakószekérszerűség állt a Kerepesi temető melletti kiserdőjének egyik nem éppen látogatott részében. Fából készült kerekeit már régen lecserélték gumikerekekre. Ámde semmi mást nem tartalmazott, ami az új kor kelléke, a kötelezően előírtakat kivéve. Ám éppen csak annyit, ami kell, hogy közútra kihajthasson vele. Ki tudja, honnét mentett viaszosvászon teteje már jobb időket is megélt. Annak közepéből egy vékonyka, mindenhol rozsdás kis kémény kandikál ki. A szekér lakója szemmel láthatóan ebben tengeti élete mindennapját minden évszakban. Két öszvér keresett magának legelnivalót, nem voltak megkötve. Nem is kellett, mert jól bánt velük a gazdájuk. Gazdájuk hagyományos öltözetben, egy vénséges vén cigány asszony. A szekér egyik kovácsoltvas szegéről táblácskák…Tovább olvasom…