A végtelen űr egyik rejtett galaxisában hirtelen megtört az évmilliárdokon át tartó sziklaszilárd csend. A Narion004-es bolygótól nem messze egy hatalmas, fenyegető kinézetű űrhajó jelent meg. A fémbe öltözött monstrum falaiban érhálózathoz hasonló módon ágaztak szét az Echonuklear típusú vézna csövek, amelyekben kéken fénylő vérként csordogált a kvantumolaj. A hajtóművekben térhajlító kinetikus energia lángolt, a hajó szíveként pedig egy holomechanikus atommotor szolgált. A jármű méretéhez képest csekély létszámú legénységgel rendelkezett. Mindössze három személy tartózkodott rajta. Ott volt Marlon Barns kapitány, a vén űrróka. Hatvanas éveiben járhatott már, feje szinte teljesen kopasz volt, amit egy ősz körszakállal kompenzált, és állandóan egy fekete kendőt viselt a nyakában…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A platós betonjáró halkan kopogva haladt a megkopott úton. A szöges vaskerekek mély nyomokat hagytak a kátyús betonban. Bart éppen a környéket pásztázta acélból készült elektronikus távcsövével, amikor valami furcsát vett észre. A távolban több tucat kék pont villant fel, de nem tűntek mesterségesnek. Bart élesebbre állította távcsövét. A kék pontok körül groteszk alakok rajzolódtak ki. Éjfeketék voltak és kentaurszerűek, mindegyiküknek nagy agancsa volt, vörös szemeik baljóslóan villogtak, fejeiken a kék pontok ütemesen pulzáltak, fogaik pedig túlzottan éleseknek látszódtak. Bart hirtelen felkapta a fejét. A betonjáró megállt. Ekkor Jack megragadta a fiatal fiú vállát és a jármű mögé húzta. Kelly már ott volt, bal kezében egy kibiztosított sugárpisztolyt tartott, szemeiben pedig félelem…Tovább olvasom…
A kihallgatószobában két nagydarab, csupa izom nyomozó faggat egy vékony csontú, legalább nyolcvanévesnek kinéző öregembert, Doktor Battonyai Róbertet. Aki fekete-fehér, zebramintás öltönyben, fehér keménykalappal a fején, kerek, szódásüvegszerű szemüvegével és karján fekete esernyővel ücsörög a központi rendőrség egyik kihallgatóhelyiségében, egy fémasztalhoz bilincselve mindkét kezével, miközben mellényzsebében aranyóra van, melynek sárgán csillogó lánca katonás rendben mellénye hajtókájához rögzül. Mintha csak egy múlt századi, másik univerzumból származó ügyvéd lenne. – Mi, emberek nem szeretjük a terroristákat. Akkor se, ha az a földön kívülről érkezett! Kezdte újra a jó zsaru–rossz zsaru szerepeiket alaposan túljátszó, és azokat már régen összekeverő rendőr. – Én nem vagyok…Tovább olvasom…
B-57-es, hétköznapi nevén Gábor tizenkét órája alszik. Most kelt és a kávéját már lefőzte. Egy gőzölgő csészével a kezében nézte jelenlegi élettársát, aki valójában egy Android. Nincs vele semmi gondja sem, viszont nagyon szeretne már egy hús-vér nővel is együtt lenni. Hosszan belekortyolt az éltető fekete lébe, ami valójában sohasem látott sem termőföldet, sem vizet és sohasem volt élő organizmus. Valójában hidrogénatomokból nyomtatták, mint tulajdonképpen minden szükségletét. Mint ahogyan Orsit, az élettársát is. Akivel igazából nem volt semmi gondja, hiszen az általa összeállított paraméterek alapján lett megalkotva. Igen, ez a probléma vele. Túlzottan tökéletes. Nincs saját véleménye, nem ellenkezik és nem vitatkozik. Gábor egy hirtelen ötlettől vezérelve lehúzta egyhúzóra a maradék…Tovább olvasom…