Mély megrendültséggel állt a sírnál. Az október szinte kivétel nélkül heves záporokkal, hideg, dermesztő esőzésekkel fenyegetett. A középkorú, negyvenes férfin kimustrált viharkabát feszült pocakosodásnak indult hasán. Kopaszodásnak indult haján már erősen meglátszottak az időkoptatta stigmajegyek. „Vajon ő hogyan élhette túl az életet?!” – töprengett erősen, miközben a gondozott sírra milliónál is több esőcsepp hullott hangtalanul, mintha az elmúlás és a gyász különös vegyüléke volna. Egyre marcangolta önmagát. Miért nem ment el egyetlen színházi közönségtalálkozóra sem, vagy szánalmas, kisstílű dedikációkra, amikor a gyönyörű és rendkívül mélyen érző művésznő aláírta nem csupán az autogramokat kérők füzeteit és naplóit, de egy-egy reklámplakátot, melyen a My Fair Lady szerepelt. Vagy…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A negyven év körüli férfi egyszer csak úgy döntött, hogy temetőőrnek áll, és szabályosan kiköltözött a főváros határában álló, elhanyagolt, gondozatlan, totálisan lakatlan sírkertbe. A legtöbb kollégája valósággal értetlenkedve állt az eset előtt, hiszen – a maga módján – sikeresnek is nevezhető karrier állt már a háta mögött, és nem kellett kényszeresen a pénztelenség szellemétől rettegnie. – Édes öregem Konrád! Miért kell neked állandóan magad alatt vágnod a fát?! – kérdezte tőle kollégája, akivel már cirka tíz–tizenöt éve nagyon jól ismerték egymást, hiszen Konrád volt az esküvői tanú. – Nézd csak öregem! Egyszerűen már mindenből elegem van! – szögezte le, miközben az előre kikészített kartondobozokba igyekezett precízen bepakolni a saját maga dolgait. – A múltkor is kértem a…Tovább olvasom…