16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Csatt! Ismét új áldozat szaladt az egyik csapdába. Az öreg Marv elégedetten pillantott hátra a foglyul ejtett, sivalkodó patkányra, miközben cigarettát sodort. Hiányos, sárga fogsorát a kétségbeesett állatra villantotta. – Egész termetes példány vagy – vigyorgott a szabadulni próbáló rágcsálóra. Menekülésre azonban esélye sem volt. A rácsos vasketrec nem ismert kegyelmet. A jószágra, amint a benne lévő csalihoz ért, rácsapódott az ajtó, és már csak álom lehetett számára a szabad élet. Fontos volt azonban, hogy a patkány épségben maradjon a fogdában. Az öreg célja ugyanis az volt, hogy átadja a Gazdagnak. A Gazdag ugyanis egy patkányért egy üveg sört adott, így állapodtak meg még rég. A Gazdag egy viszonylag fiatal, tehetős vadász ember hírében állt. Annak idején persze bemutatkozott…Tovább olvasom…
Volt idő, amikor még a munkahelyeken a távozáskor ellenőrök vizsgálták át a táskákat. Megszemlélve, hogy nem visz-e ki valamit a felhasznált anyagokból. Mari néni került sorra, nála találtak néhány uborkát. – Mondja kérem, nem tudja, hogy nem lehet hazavinni? – kérdezte a megbízott. – Kedveském, ez a saját termésem. Tudja az úgy volt, hogy néhány mag volt a táskám alján, aztán beleborult a vizem, s kezdett nőni a palánta. Épp most lett rajta termés, ezek azok – mentette a nő a helyzetet. A táskanéző zavartan nézett össze-vissza. – Ez a nő minek néz engem! – mondta felháborodottan. A sorban hatalmas nevetés támadt, s tömeg egyszerre kisodródott a konzervgyárból.Tovább olvasom…