Írta:
Kurucz Árpád
📅 2026. 03. 22. 07:32
Élet
❤️ 4
👁️ 27
Céltalanul kószált a forró utcákon. Szandálja néhol nyomokat hagyott a megolvadt, puha aszfaltban.
– Hé, Tárnoki! – harsant kiáltás a háta mögül.
Furcsa hármas közeledett, labdát pattogtatva. A nyakigláb Blaskó, a mackó Gelencsér, köztük mint egy harmadikos, az apró, pisze, rövid hajú Kalner Zsófi. Hatalmas, lencsibaba-szemével olyan ártatlanul pislogott, mint aki azt se tudja, mi fán terem a rosszalkodás.
– Belógunk a Stadionba – szólt meglepően mély hangon. – Focizunk egyet a füves pályán. A Gelencsér tudja, hol hiányzik két rúd a rácsból. Jössz?
– Ők legalább még szóba állnak velem – gondolta Noki.
– Jöhetek.
Útjuk egy cukrászda jókora ablaka előtt vezetett. Bent két pocakos férfi fagylaltot evett, közben az utcára bámult.
– Várjatok! – állt meg Zsófi, s arcát nekiszorította az…
Tovább olvasom…