„szabadság” – novellák címszó szerint

Írta: Emi - Shinykiui 📅 2025. 11. 17. 16:04 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 35

Kijutottam a kalitkából, amibe évek óta be voltam zárva. 
El sem hiszem, végre szabad vagyok. Amint kijutottam innen, elmegyek jó messzire. Gondoltam én kis naivan. Akkor még nem tudtam mi vár rám. Ő viszont jött utánam. Sajnos vissza akart kapni. Az ő arany madárkáját, akit mindenki akart. Mutogatni újra meg újra mindenkinek, hogy én csak az övé vagyok. 
De nem, többé nem megyek vissza. Valahogy el kell tűnnöm előle. El kell bújnom, meg kell tennem. Nem bírom tovább nézni a kacér vigyort az arcán. Nem, emlékezni sem akarok rá. 
Kitárom szárnyam, és megpróbálok elrepülni, de a lánc nem enged. A lánc a bokámon, visszahúz a sötét verembe...

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 11. 17. 07:42 Élet ❤️ 1 👁️ 27

Nem tudom igazából, hogy mit is írhatnék erre! Szeretnék szabad lenni, de fogalmam sincs
lehet e? Tudjuk mindannyian, hogy szabadnak születtünk, mégis egész életünket gúzsba kötözik. Szabályok és korlátok közé vagyunk szorítva,
már zsenge gyermekkorunkban nyesegetik szárnyaink. Ne izegj, ne mozogj, maradj nyugodtan, mondják, - jobban jársz, ha a földön maradsz, úgy nem eshetsz nagyot.
Persze értem én, szükség van  szabályokra, de a lélek szabadnak születik. Valahol vannak emberek, sőt gyerekek  akiket bezárnak, csak azért, mert szólni mertek. Olykor a szabadságnak súlyos
ára van, de a lélek és a gondolat szabad.
Szárnyaljanak, repüljenek hát szabadon, mint a sas! Valósuljanak meg álmaik.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 13. 00:50 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 41

A gép kerekei finoman koppantak a nápolyi kifutón, és Maja izgatottan szorította a karom.

– Anya… most tényleg itt vagyunk! – csillant fel a szeme.

– Igen, innen már a tenger vár ránk – mosolyogtam.

A reptér ajtaja kitárult, és az első meleg olasz szél úgy csapott meg minket, mintha már az érkezésünk pillanatában tudná, hogy ez a nyár fontos lesz számunkra. A transzferbusz kanyargott a hegyek között; citromligetek, kőházak és zöld dombok suhantak el mellettünk. Maja az ablakhoz tapadt.

Aztán egy éles kanyar után felbukkant Positano. Színes házak kapaszkodtak egymás fölé a hegyoldalon, mint egy egymásra rakott meseváros. Lent a tenger mélykék volt, olyan nagy és tiszta.

– Anya… ez gyönyörű – súgta Maja. – Sokkal szebb, mint hittem.

– Tudtam, hogy imádni fogod –…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 10. 23:33 Humor ❤️ 0 👁️ 55

A sas nagy lendülettel érkezett,
komolyan, mint aki éppen meg akarja váltani a világot.
– Gyere! – mondta. – Itt az idő! Repülünk!
Én meg ott álltam a naplementében, zsebre tett kézzel,
és éppen azon gondolkodtam, vajon elzártam-e a kávéfőzőt.
– Most? – kérdeztem.
– Igen! A szabadság hív! – mondta, és még a szárnyát is csattintotta hozzá.
Sóhajtottam.
– Nézd… a szabadság… az szép.
De előbb igyunk még egy kávét.
Meg ennék valami croissant-t is.
Esetleg lekvárral.
A sas egy hosszú, csendes pillanatig nézett rám,
mintha mérlegelné az egész emberiséget helyettem.
Aztán lassan biccentett.
– Jogos.
És így történt, hogy a nagy megvilágosodás helyett
kaptunk egy langyos lattét és egy baracklekváros croissant-t.
Mondtam én:
a szabadság néha pontosan annyi,
hogy azt teszed, ami…