16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Álmatlanul forgolódott az emeletes ágy tetején. Már jó ideje felriadt, de nem tudott visszaaludni a fülledt, dohos szobában. Miközben a lehető legkényelmesebb testhelyzetet kereste, igyekezett nem felébreszteni a többi gyereket. Túl nyugodtan aludtak ahhoz, hogy akár csak egyikük álmát is megzavarja. Ez volt a harmadik éjszaka a nyári táborban, de ő egyik éjjel sem aludt jól. Rémálmai voltak. Most is a nagynénjével álmodott valami felkavarót, de szerencsére nem emlékezett rá pontosan, hogy mit. Nagyon várta ezt a tábort, élete első nyári táborát. Talán még soha nem volt annyira izgatott, mint a múlt héten. Akkor lett tizenegy éves, és az ajándék az volt, hogy elmehetett a táborba. Ez volt élete első nagy születésnapi ajándéka, az ajándékozó azonban nem egy másik személy volt, hanem ő…Tovább olvasom…
A szerelem nem pusztán mindent elsöprő vágy és nász. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A szenvedés csak megerősíti, felfokozza, örökké teszi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van, vagy az ördög, ha éppen az kell. Leszek számodra a fűszer, hogy ízt adjak, vagy cukor, hogy megédesítselek. Leszek sarjadzó rózsaszál, ha arra vágysz, vagy bimbózó hóvirág. Lehetek számodra egy puha párna, mire lehajthatod fáradt fejed, vagy egy út, melyen meghajthatod feszült tested. Még szebb életet hagysz magad után, mint amilyet elkezdtél. A mennyország visszanéz, rád tekint, majd így szól: csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig nem más, mint a szerelem.Tovább olvasom…
Azt hallottam, mielőtt meghalsz, lepereg életed filmje a szemeid előtt. Most már tudom, hogy ebben is hazudtak. De úgyis mindegy, ki akarná egy eltaszított, megalázott, értéktelennek tartott ember unalmas életét végignézni újra? Kevés jó jutott bele, főként csak szenvedés. Boldogság? Hamar megtanultam, hogy még álmodozni is hiábavaló róla. Egyet tudtam biztosan: most meghalok. Nem féltem. Vágytam a halált. Úgy gondoltam rá, mint egy újabb lehetőségre, megnyugvásra. Talán, amikor újjászületek, jobb lesz. Az előbb hoztam meg életem eddigi egyetlen értelmes döntését. Csak egyet kellett lépnem. Aztán csak zuhantam. Nézelődtem. Majd becsuktam a szemem. Mindjárt vége. Némán nyelt el a sötétség.Tovább olvasom…
A szürke hétköznapok tele vannak apró kis tüskékkel, melyeket már észre sem veszünk. Megszoktuk. Részünkké váltak, mint a reggeli kávé, vagy az internetes dicsekvő képek mutogatása: ki mit süt, főz, vagy éppen az új autónkkal készített fotográfia közzététele. Ott vannak a kis tüskék a lelkünkben, van, aki mit sem törődve velük, vígan pergeti napjait. Ám vannak, akiknek nagyon is fáj a mindennapi kínzó, apró, de annál mélyebb szúrások milliárdja. Kihúzgálni szinte lehetetlen vállalkozás. Kapjuk és adjuk is őket, akarva, akaratlanul vagy tudatosan, ám sokszor csak véletlenül, az élet kemény, kegyetlen velejárójaként. Tüskék, melyek sebzik lelkünket – ősi örökség, a krisztusi szenvedés megélése? Ez lenne a hit? E kérdésre vajon ki ad választ?Tovább olvasom…