„szépirodalom” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 25. 07:57 Élet ❤️ 1 👁️ 9

Ezek az izgatott és sok esetben megmagyarázhatatlan látogatások magukon viselték a sietősség és a rohanás szinte összes mozzanatát; mintha a meneküléssel lettek volna egyenlőek. A plátói viszony, azt kell mondanunk, túlságosan hamar és vulkánkitörésszerűen lezajlott. Hunyó Elemér ezt pontosan így gondolta el magában; szerinte is meglepően gyorsan nyalták-falták egymás mohó és vérpiros ajkait, és a mindenség halhatatlan és örök érzetével csimpaszkodtak egymásba, hogy aztán röpke – alig két és fél óra után – már mind a ketten menjenek megkezdett és befejezetlenül hagyott dolgaik után! Bár az izzásban egymásnak adakozó, forrongó testek némiképpen kompenzálták és elhessegették feje felől a szégyent!

A gyönyörűen megbarnult, bronzbarna és mosolygós szemű, karcsú hölgy mindebből csupán…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 25. 07:56 Romantikus ❤️ 1 👁️ 9

Akkor éjjel meglehetősen későn szólt, hogy haza akar menni! A mindig makrancos és velejéig minden lében kanál osztályfőnöke drasztikusan elvette tőle mobiltelefonját; amit még végszükség esetére az apjától kapott – hogy ha bármi probléma vagy nagyobb természetű gond adódik, akkor bátran hazaszólhasson. Most ilyesmiről szó sem volt. Csupán csak a szalagavatón történt négy táncban való aktív részvétel folytán úgy kimerült, hogy már csak kitágult pupillákkal bámulni tudott a körötte lezajló eseményekre, és bamba boci szemekkel mosolyogni: bár majd leszakadt a lába.

Ehhez még jött az a keserű és jellemzően speciális hungarikum is, miszerint a nyilvánosabb szórakozóhelyeken a hölgyeknek nem, csupán csak az urak pénztárcáját rövidítették meg néhány keresetlen ropogós bankjeggyel! Ez fiatal…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 25. 07:54 Romantikus ❤️ 1 👁️ 10

Meglepő módon a polgári esküvőre kevesebben érkeztek, mint a már hagyományossá vált templomi keretek között megtartott, ünnepi szertartásra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy az Úr színe előtt való igazságtétel fontosabb, mint az egyszerű emberek nyelvén közölt és elmondott igazmondás.

A házasságkötő teremben az ifjú fiatalasszony már szépen – ahogy illő, és ahogy kell –, hófehér ruhában, elegáns fehér színű ujjvédővel és tiarás fejdísszel volt földíszítve, míg a másik teremben az újdonsült vőlegény egy jelentősen kikoptatott, zöld színű zokniban próbálta átvészelni a rá várakozó megpróbáltatásokat; ha egyáltalán lehetett ezt így nevezni, mert kifogástalannak tűnő vajas, mályvaszínes öltönyéhez éppenséggel csöppet sem passzolt a zöldes színű és velejéig elkoptatott zokni. Az ismerősök és az…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 25. 07:54 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 10

Hétéves koromig úgy éltem, mint akit egyszerre beszippantott a magány. Feltűnően sok időt töltöttem a felnőttek társaságában, így a legtöbb ismerős, rokon vagy épp családtag azonnal levonta a megfelelő következtetést, miszerint a gyerek túlkoros, koravén, vagy éppen csak magának való! Ami – főként a mostani korban – egyet jelent a beilleszkedési nehézségekkel küszködő pszichológiai szakkifejezés fogalmával.

– Gyula! Én nem tudom, hogy mit csinál a Milánka, de ez akkor sem helyes! – hajtogatta megrögzött igazságérzettel és csökönyös vaskalapossággal nagyanyám, akinek a konyhájában még most is érzem mézes zserbója és fantasztikus kürtőskalácsa illatát.

– Ugyan már, no! Hát mi baja lenne?! Egyszerűen csak gondolkodik! – vetette könnyelműen oda nagyapám, aki maga is bölcs ember…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 23. 08:34 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 7

Nem sokat aludtak aznap este, éjjel is jóformán alig. Az egész leginkább egy futurisztikus, hibernált, kómás rémálomhoz volt inkább hasonlatos, semmint rendes, testet-lelket felfrissítő, természetes, regeneráló alváshoz.

Előbb éjjel két-három óra között riadt fel a férfi, míg néhány perccel később a gyönyörű, fiatal feleség, akik nem tudták, mire vélni, hogy a gyerekszobából jócskán hallható visító, ordító, fájdalmas hangok gyakorlatilag azt jelzik, hogy a kisbabának jönnek a tejfogai, és ha igazat írt a net, akkor bizony-bizony még jó pár hónapig nem árt, ha tartósan készenléti állapotra rendezkednek be mindketten, és persze igyeksznek úgy megszervezni precíz pontosságú, túlzottan is kiszámítható életmódjukat, hogy – remélhetőleg – mindenben alkalmazkodjon a kislányuk…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 23. 08:33 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 8

Egy idő után mintha szándékosan rászokott volna az ígérgetések kusza halmazaira, melyek mintha csak kusza, buja és már-már áthatolhatatlan borostyánindák lettek volna, valósággal egész sűrű, rohanós hétköznapjait kitöltötték.

Soha az életben nem fogja megérteni, hogy egy határozott, független nőnek miért van mondjuk szüksége karrierépítési célból a vezérigazgató jóváhagyására, amikor a józan ész és a logikailag kifogástalanul felépített észérvek, érvelés és intelligencia minden szükséges előmeneteli dologgal ellátja az embert, persze csak abban az esetben, ha az adott üzleti élet nem követeli meg kimondhatatlanul is, hogy egy gyönyörű és különleges nő titkos munkahelyi kapcsolatba bonyolódhasson, persze szigorúan saját céljai elérési érdekében, az illető nagyhatalmú emberrel.

Kora…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 23. 08:32 Romantikus ❤️ 1 👁️ 9

Újdonsült orvos férjével már legalább három éven át kitartóan próbálkoztak, mégsem tudták teljes bizonyossággal, hogy miért nem tud teherbe esni. Amikor mások annyira könnyedén veszik az élet legapróbb akadályait, akkor ők miért nem tudják a – látszólag – egyszerűbb problémákat megoldani és kezelni?

– Nyugodj meg, édesem! Biztos vagyok benne, ha nem görcsölünk rá, akkor meglásd, előbb-utóbb ez is sikerülni fog! – igyekezett biztatni, bátorítani kicsit bepánikolásra hajlamos, gyönyörű feleségét a középkorú férj. – A legfontosabb, hogy itt vagyunk egymásnak, és hogy semmi szín alatt se essünk pánikba.

A feleség ennek ellenére kitartóan ostromolta nőgyógyászát bizonyos kérdésekkel. Úgymint a peteérés alkalmával hányszor lehet és kell nemi életet élni, szerelmeskedni és kényeztetni a…

Írta: Tasi83 📅 2025. 12. 23. 08:31 Romantikus ❤️ 1 👁️ 7

„Merre vagy? A nőknél kódorogsz, Zoltánka…? A holnap déli géppel érkezem. Este hétkor találkozhatnánk.”
Ennyi volt az üzenetrögzítőn.
Nem mondta, honnan érkezik.
Meg sem kérdezte, jó-e nekem másnap este.

Annamari hangja, bárhonnan is beszélt, mintha ott szólalt volna meg mellettem.
Már akkor is így volt, amikor először hallottam meg több mint tizennyolc éve az egyetemen, azon a jellegzetesen népszerű irodalomtörténeti előadáson, melyen egy fantasztikus tenorénekes hangú professzor éppen felolvasta Vajda János verseit, miközben az egybegyűlt legalább száz ember – ha nem több – valósággal úgy itta minden szavát, akár a jófajta virágmézet.

Annamari hangja egyszerre volt gyermekien kíváncsiskodó, amolyan védelmező angyalé, ugyanakkor bohókás, kicsit mindig huncut-csalafinta…