„szeretet” – novellák címszó szerint

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 11. 16. 18:11 Lírikus ❤️ 2 👁️ 138

A falu legvégén, ott, ahol az aszfalt már elfogyott, és a földút pora beleveszett a mezők szélébe, állt egy öreg vályogház. A vakolat a legtöbb helyen lepergett róla, az eresz rozsdás bádogja úgy csöpögött, mint egy kiszáradt öregember könnyei. Az ablakban repedezett üveg, belül sárgás, megfakult csipkefüggöny. Bent a házban egyszerűség uralkodott. A sparhelt mellett egy kicsorbult zománcos lábas, a sarokban egy kopott, leülésre mindig recsegő karszék. A falon egy régi, megsárgult esküvői fénykép: Bandi bá fiatalon, fehér ingben, oldalán felesége kezében egy vadvirág-csokorral, amit maga szedett. Az ágy felett egy feszület, mellette a párnára hajtva egy vékonyka kendő, amelyről az öregember azt állította, még az édesanyjáé volt.
A konyhaasztal mindig takarékosan terített: egy…

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 12. 14. 17:46 Karácsony ❤️ 1 👁️ 96

Niko nyolc éves volt, és az idei tél hidegebbnek tűnt, mint bármelyik korábbi. Nemcsak a hó miatt, hanem a lelkében is. Az anyukája reggeltől estig dolgozott a kikötői raktárban, hogy legyen mit enniük, és esténként, mikor Niko már lefeküdt, még akkor is hallotta, ahogy a konyhában halkan mosogat.

Apját évek óta nem látta. A szülei elváltak, amikor még kicsi volt. Azóta karácsonykor mindig azt kívánta, bárcsak újra együtt lennének.

Most is ott ült az ablaknál, a hópelyheket figyelte, és az anyja fényképe mellett egy apró papírfecnire ezt írta:
„Karácsonyra csak azt kérem, hogy apa hazajöjjön.”

Másnap reggelre nagy hó esett. Az iskolában senki sem figyelt rá, a gyerekek bandákba verődve játszottak, Niko meg egyedül épített hóembert az udvar szélén. Mikor hazaért, a ház üres volt…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 14:01 Romantikus ❤️ 1 👁️ 77

Jenna éppen bezárta a boltját, és úgy döntött, sétál egy kicsit. Ma lenne a kislánya kilenc éves, ma ünnepelnék a születésnapját. Nagyon nehéz ilyenkor otthon lennie, inkább sétálgat. Vannak olyan napok, amikor nagyon nehéz, hiszen hiába telt el öt év, akkor sem tudja magát túltenni a családja elvesztésén. Folyton lejátszódik előtte az a nap, amikor csörgött a telefonja, és akkor közölték vele, hogy a férje és a kislánya autó balesetben szörnyethaltak. A sokk, ami érte, talán soha nem múlik el. Könnyek öntötték el, és leült egy padra. Annyira hiányoztak neki a szerettei! Mióta elveszítette őket, csak a munkába merült el, nem járt sehova, nem beszélgetett senkivel. Egyedül a szívbéli barátnőjével, Carmennal tartotta a kapcsolatot. Ő nem hagyta magára, és minden nap felhívta, ha csak…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 24. 15:58 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 74

„Mikor megtaláljuk életünk párját, kivel összeforr a sorsunk, gyakran kapjuk magunkat azon, hogy már mindenki a baba érkezéséről beszél. Aztán mikor eldöntjük, hogy igen, mi szeretnénk végre egy teljes család lenni, az élet néha még tréfál. Mert hát ugye egy baba nem mindig jön egyből… néha kell neki egy kis idő.

De mikor az első pozitív terhességi tesztet tartod a kezedben, hirtelen elfog egy érzés. Egy olyan érzés, amit azelőtt még soha nem éreztél. Hisz egyszerre vagy boldog, és közben pedig rettegsz.”

Az első terhességem eleje nem volt zökkenőmentes. Egy vérrögöt diagnosztizáltak a méhemben. Ha belegondolok, ilyen kifejezésről még soha nem hallottam, orvosi nyelven „hematóma”. Hála Istennek a magzat alatt helyezkedett el, így körülbelül a tizedik terhességi hétbe érve az orvos…

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 02. 08. 09:57 Élet ❤️ 3 👁️ 66

Reggel volt. A konyha ablakán még alig szivárgott át a fény, de ő már talpon volt. A mozdulatai nesztelenek, szinte észrevétlenek, mintha a világ csendje is benne folytatódna. A keze, vékony, fáradt kéz, a megszokott rend szerint mozdult a bögréhez, a vízforralóhoz, a gyógyszeres dobozhoz. A külvilág számára ez csak egy újabb nap volt, de ő tudta, számára ez is fájdalmas és harcos lesz. Fájdalmas, mert végre megtudja majd fia állapotának végső okát és talán szó esik majd a jövőről is, mert minden biztos dolog jobb lesz már az eddigi találgatásoknál, még ha fájdalommal jár is. Harcos lesz, nem látványos, ami tapssal végződik, nem hősi indulókra írt, hanem olyan, amelynek minden lépése belülről fakad. Az út eddig is tele volt váratlan eseményekkel és ő mégis elindult rajta. 
Bizonytalanul…

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 11. 16. 17:43 Lírikus ❤️ 0 👁️ 52

Léna mindössze tíz esztendős volt, életében mégis sok változáson ment keresztül. Szüleit még csecsemő korában elveszítette, így nagyszülei gondoskodtak róla. Nagymamája, aki a falu javasasszonya is volt mindenre megtanította, amire csak tudta. Szerető karjaiban a kislány boldogan cseperedett. Együtt járták az erdőt gyógyfüveket gyűjtve, míg nagyapja a ház körüli munkákat végezte. Léna nagyon szeretett a fák között szaladgálni és különféle terméseket gyűjteni, amiket ő kincseknek tartott. 
Egy napon azonban újabb tragédia érte a családot. A nagymama súlyos beteg lett és rövid időn belül elhunyt. Léna bele temetkezett a fájdalomba, Nagyapa pedig az alkohol rabságába. Így aztán a kislányra nehezedett a házimunka és minden vele járó tennivaló, s közben eljárt az iskolába is. Barátai nem…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 10. 14. 21:36 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 50

A tenyér-Aurora Amelia Joplin 
– Mama, itt vagyok… – suttogta Anna, miközben leült az ágy mellé.
A kórházi szoba csendje sűrű volt, csak a légzés ütemes nesze szólt, mint egy halk emlékóra ketyegése. Az idős asszony lassan fordította felé a fejét, ajkán halvány mosoly jelent meg.
– Tudtam, hogy jössz – mondta rekedten – Mindig tudtam, mikor érzed, hogy hívni akarlak.
Anna megfogta a ráncos kezet. A bőre vékony volt, mint a hajnali köd, de a szorítása még most is ismerős, biztos, meleg.
– Emlékszel, mikor kicsi voltam, és mindig a kezedbe kapaszkodtam, ha féltem? – kérdezte halkan.
– Persze, hogy emlékszem – mosolygott a nagymama. – Akkoriban még te voltál a kicsi madaram… most meg én vagyok a te kicsi madarad.
Mindketten elnevették magukat. Az a fajta nevetés volt ez, ami mögött…

Írta: Elias Axel Reid 📅 2025. 11. 20. 00:15 Mikulás ❤️ 3 👁️ 46

Holnap jön a Mikulás! Jancsika izgatottan készült, hogy kifényesítse a csizmáját, ám hirtelen rádöbbent: a csizma eltűnt! Kétségbeesve kezdte keresni. Körbenézett a nappaliban, átkutatta a szobáját, de sehol sem találta. 

„Lehet, hogy kint hagytam a hóember mellett?” – gondolta. Gyorsan az udvarra szaladt. Ott állt a hatalmas hóember, amit a szomszéd gyerekkel együtt építettek. Még a délutáni hógolyócsatát is felidézte, de a csizma ott sem volt. 

Végül csalódottan visszatért a házba, és akkor... meglátta! Az ablakban állt, tisztán, ragyogóan, mintha új lenne. Édesanyja már kitisztította neki, hiszen tudta, milyen szorgalmas és ügyes fiú Jancsika. 

Mikulás estéje mindig különleges volt náluk. Jancsika minden évben egy hatalmas csomagot kapott a kedvenc csokoládéival és…