„színház” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 12

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 27. 03:26 Szomorú ❤️ 1 👁️ 12

A színház öltözőjében egyszerre három, foglalkoztatott, népszerű művésznő is öltözködött. Nem zavarták egymás személyes terét. Úgy tűnhetett, hogy aprócska, mikró életükbe egyes-egyedül csupán csak nekik van joguk a beleszólásra. A laikus, vagy avatatlan szemek valószínűleg nem is foglalkoztak azzal, vajon mi történhet, mi lappanghat a tulajdonképpeni felszín alatt, egyszerűen csak egy darabocskát szerettek volna egy-egy előadás alkalmával az adott színésznőkből magukkal jelképes keretek közt hazavinni.

A meghívót egy csinos, filigrán, harmincas hölgy adta át, amikor a három színésznő éppen azon csacsogott, hogy a soron következő darab karaktereit miként és hogyan kellene a színpadon megvalósítani, ugyanis kezdődtek a nyíltszíni próbák, amikor egyébként is valóságos bolondokháza kezd…
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 20. 07:05 Élet ❤️ 1 👁️ 8

A Karinthy-színház előtti díszburkolatú betonplacc egyszerre irritálja, és megrémiszti az embert. Meglehet csupán csak azért, mert szemközt van egy már amúgy is jócskán a szocializmusból visszamaradt lakótelep, ahol bűnözőnek látszó emberkék ordítoznak, kiabálnak kedvükre, és látszólag minden kedvtelésük, vagy mulatságuk abban merül ki, hogy ráhozzák a járókelőkre a frászt, persze különös tekintettel a színházat látogató emberekre.

Az ember könnyedén leszáll a tizenkilences villamosról, már csak az lenne a dolga, hogy miként, és hogyan foglalja el magát az előadás megkezdéséig, ami – már ha az ember bőséges egy órával előbb érkezett – meglehetősen kiábrándító, és kacifántos feladatnak ígérkezik.

A jó harmincas kinézetű férfi nem volt se nyúlánk, se kövér. Inkább mackós…
Tovább olvasom…

Írta: Krivák-Móricz Ilona 📅 2025. 12. 03. 10:35 Humor ❤️ 0 👁️ 24

Édesapám egy igen mozgalmas életet élt, s minden érdekelte. Az hagyján, sok mindenhez értett is. :-)))) Ezek miatt igen sok embert ismert és megismert. Azt tudom, hogy nagyon szerették, segítőkész volt mindenki felé, aki hozzá ment segítségért. Az ismeretségi köre akkora volt, hogy hihetetlen. Nagyon sok ismert emberrel laktunk együtt, és ő is szerzett barátnak nagyon-nagyon sokat. Én pedig, a kisgyerek, természetesen viselkedtem a sok érdekes ember között. Nem zavart, nem féltem tőlük, de leginkább nem voltam félénk, sőt, felszabadult és boldog gyerek voltam. A felnőtt csapat pedig igen kedvelt és elfogadott.

Apu jó nagy baráti köréhez tartozott Bessenyei Ferenc színművész is. Ez a számomra hatalmas ember nem riasztott, sőt. Csodálatos orgánuma, stílusa, az életre való öröme, hatalmas…
Tovább olvasom…

Írta: Gáll Zoltán 📅 2025. 11. 16. 10:37 Lírikus ❤️ 0 👁️ 53

Újra ott áll a színpadon. Lába alatt ismerős deszkák, amelyek ismerik minden lépését, minden súlyát és könnyedségét. A fények lassan felélednek, mintha maguk is várnák őt, mint egy régóta hiányzó barátot. A színpad nem csupán egy hely, hanem valami több: egy élő tér, amely minden egyes előadáskor megszületik, majd újra eltűnik csak hogy újra és újra megidézze azt a varázst, amit csak a színész és a pillanat közösen teremthet meg. Minden rezdülés, minden halk sóhaj a levegőben őt idézi, és ő visszaidézi a szerepet, mely nem csupán egy karakter, hanem egy másik én, amelyet csak itt, ebben a szent pillanatban engedhet szabadon. A színpad és ő között nem csupán munka vagy kötelesség van, hanem barátság, egy mély, szavak nélküli összhang. Egy belső szövetség, amelyben a fények a bizalmat…
Tovább olvasom…