A francia krémes

Édesapám egy igen mozgalmas életet élt, s minden érdekelte. Az hagyján, sok mindenhez értett is. :-)))) Ezek miatt igen sok embert ismert és megismert. Azt tudom, hogy nagyon szerették, segítőkész volt mindenki felé, aki hozzá ment segítségért. Az ismeretségi köre akkora volt, hogy hihetetlen. Nagyon sok ismert emberrel laktunk együtt, és ő is szerzett barátnak nagyon-nagyon sokat. Én pedig, a kisgyerek, természetesen viselkedtem a sok érdekes ember között. Nem zavart, nem féltem tőlük, de leginkább nem voltam félénk, sőt, felszabadult és boldog gyerek voltam. A felnőtt csapat pedig igen kedvelt és elfogadott.

Apu jó nagy baráti köréhez tartozott Bessenyei Ferenc színművész is. Ez a számomra hatalmas ember nem riasztott, sőt. Csodálatos orgánuma, stílusa, az életre való öröme, hatalmas hangereje még tetszett is. Mellette mindig vidám volt mindenki, magamról nem is beszélve. Az is igaz, hogy nagy hódolója volt a női nemnek. :-))) S ezt nem is tette véka alá. Anyukám – nyíltan vállalom – kimondottan szép nő volt. Úgy nézett ki, mint egy japán porcelánbaba. Az adottságai miatt modellkedett is. Egy gyönyörű nő, aki 153 cm-es és 39 kiló. :-))))) Azt tudom, hogy Feri bácsinak nagyon tetszett anyuka. Szegény anyu meg rettegett tőle. Az a hatalmas hangerő, ami Feri bácsiból kijött… Mondjam azt, hogy harsány? :-))))) Meg is mondta apunak, ha Feri bá jön, ő inkább otthon marad. Anyu félt az igen erős hangtól, más baj nem volt. Én meg lelkesen mentem, ahová apu elvitt magával. Élveztem a helyzetet, meg a sok felnőtt jó kedvét és jó humorú hangulatát. Ha Feri bácsi velünk volt, ott senki sem szomorkodott. :-))) Dőltünk a nevetéstől. Igen szórakoztató személyiség volt. Együtt mentünk horgászni is… Velünk járt akkor K. J., az egyik tévés személyiség is… Az ő arca is csak a mosolyt ismerte. :-)))

Feri bácsi nemcsak szórakoztatta a baráti körét, hanem adakozó is volt. Színházi jegyeket is adott, ha tudott. Egyik alkalommal a Tigris és hiéna című előadásra kaptunk jegyet. Én és apu voltunk hivatalosak. Édesanya nagyon szépen felöltöztetett: fekete lakkcipő, fehér térdzokni, kockás pörgős szoknya és szép fehér blúz. Feri bácsi színésztársa Máthé Erzsi volt. Két ilyen színészóriást látni a színpadon… Na ide nem kellett mikrofon, az biztos. Két ilyen szangvinikus személyiség egy darabban… ez igen. Nagyon élveztem az előadást. Még ma is, ha rágondolok, hogy mekkora szerencsém is volt nekem. :-))))

Aztán bementünk az öltözőbe, oda várt minket Feri bácsi. Még mindig rajta volt az a szép jelmez. Én ott csendesen álltam és figyeltem. Aztán felém fordult Feri bácsi, és kérdezte:

– Na, kicsi lány, hogy tetszett az előadás???

– Nagyon-nagyon! – lelkendeztem.

Ő az öltöztető felé fordult, a néni kiment, és azonnal visszatért egy selyemmel díszített csomaggal. Feri bácsi felemelt és az ölébe ültetett. Kibontotta a csomagot, amiben finom francia krémes volt elrejtve. Fogta a villát, egy falatot a számba rakott, egyet meg ő evett meg. S ez ment addig, míg az összes sütit meg nem ettük. Én lelkesen falatoztam. Apu meg nevetve nézte, mit művelünk.

Azt mondja:
– Jössz-e még ide a színházba? – kérdezte Feri bácsi.

– Hát – válaszoltam – ha Feri bácsi meghív, és lesz francia krémes, akkor jövök.

Visszhangzott az öltöző a nevetéstől.