Múzsák Könyvtára

Újra ott áll a színpadon. Lába alatt ismerős deszkák, amelyek ismerik minden lépését, minden súlyát és könnyedségét. A fények lassan felélednek, mintha maguk is várnák őt, mint egy régóta hiányzó barátot. A színpad nem csupán egy hely, hanem valami több: egy élő tér, amely minden egyes előadáskor megszületik, majd újra eltűnik csak hogy újra és újra megidézze azt a varázst, amit csak a színész és a pillanat közösen teremthet meg. Minden rezdülés, minden halk sóhaj a levegőben őt idézi, és ő visszaidézi a szerepet, mely nem csupán egy karakter, hanem egy másik én, amelyet csak itt, ebben a szent pillanatban engedhet szabadon. A színpad és ő között nem csupán munka vagy kötelesség van, hanem barátság, egy mély, szavak nélküli összhang. Egy belső szövetség, amelyben a fények a bizalmat jelképezik, a taps pedig a megerősítés. Érzi, ahogy a levegő megtelik a lehetőségek súlyával, a múlt és a jelen között feszülő finom vonallal, amelyen egyensúlyozva lép előre. Ez a tér az, ahol átlépi a hétköznapok korlátait, és ahol önmaga legmélyebb részével találkozik. Ez a hely az, amelyben nemcsak játszik, hanem él. Lélegzik a pillanattal, amely az örökkévalóság egyik apró, de szikrázó darabja. Most, hogy ismét itt van, a színpadon, érzi, hogy minden porcikája rezeg az izgalomtól és az ismerős meghittségtől.
Ez a deszka, amely oly sok előadást rejt, most is őrzi az összes suttogást, nevetést, könnycseppet és tapsot, amely valaha itt született. Ő pedig nemcsak vendég, hanem része ennek az élő csodának. Az előadás kezdetének pillanataiban megáll egy pillanatra, mélyen beszívja a levegőt, és hagyja, hogy a színpad energiaáramlása átfogja. Ebben a csendben érzi, hogy nincs egyedül. Mögötte és előtte ott áll a tér, amelyben minden szó és mozdulat jelentést nyer. Együtt lélegeznek, együtt élnek és teremtenek. Ő a színpad hangja, a színpad pedig a lelke tükre.
Amikor a fény rávetül, nem csupán a testét érinti, hanem a lelkét is. És ebben a fényben újra barátra lel a színpadon. Egy barátra, aki mindig ott volt, várva rá, készen arra, hogy ismét együtt írják tovább a történetet.