A nap már éppen lebukni készült a tenger szélén, amikor Bonnie megpillantotta Aleandrót a parton. A férfi ott állt, háttal a víznek, hosszú, enyhén hullámos, őszülő haját meglengette a tengeri szél. Magas volt, karcsú, finoman sportos alkatú, szemei mély sötétbarnán ragyogtak, mint a nedves föld eső után. Arcán árnyalatnyi borosta szaladt végig, olyan volt, mintha az idő puha kézzel simította volna végig nap mint nap. Bonnie alacsony, törékeny termetével úgy sétált oda, mintha a szél maga sodorta volna. Vállig érő, sötétbarna haja a nyakára tapadt a sós levegőtől, szemei – mély, meleg barnák – azonnal Aleandro tekintetébe kapaszkodtak. Szép arcát, finom vonásait narancsos fény simogatta, bőre selymesen csillogott a lemenő nap fényében. – Azt hittem, nem jössz el – mondta a férfi…Tovább olvasom…
Gitta már évek óta egyedül töltötte a karácsonyt. Fia, unokái tengerentúlon éltek, csak az interneten keresztül tudtak beszélgetni. Mégsem szomorkodott. Mint minden évben, most is feldíszítette a kicsi, de formás fenyőfáját. Szenteste délutánján szépen felöltözött, egy kancsó finom teát, teáscsészét és aprósüteményt készített a zsúrkocsira, majd kényelmesen elhelyezkedett az erkélyablak előtti hintaszékében. Szándékosan nem húzta be a függönyöket, így láthatta a háztömb előtti kicsi parkot. A hó csendesen szállingózott, és megtapadt a fák ágain, a sétautakon. Már szinte senki sem járt a parkban, a szemközti házak ablakaiban egyre több karácsonyfa fénye világított. Gitta teáját kortyolgatva nézelődött… Már délelőtt elment férje sírjához, és most is – mint az utóbbi időben mindig –…Tovább olvasom…
Vasárnap volt, reggel hét. Juli éppen a másik oldalára fordult, amikor a kisszekrényen fölcsipogott a telefon. Álmosan nyúlt oda – ki lehet az, a bankból ilyenkor nem jön SMS, a szülei tíz előtt föl se kelnek, a barátnői pláne nem –, megnyomta a gombot, pislogott, és ezzel vége volt az aznapi alvásnak. tetszel nekem. péter. Ez állt a kijelzőn. Juli szíve megdobbant. Ezt soha nem gondolta volna. Ami azt illeti, Pétert vonzó fiúnak találta, igazán kellemesnek: magas, szőke, kisfiús mosollyal, pont az a típus, aki neki tetszik… de soha nem beszéltek többet, mint hogy szia-szia, hogy vagy, ilyesmiket. No persze… Péter a télen Marival járt, és Mari eléggé hasonlít őrá. Ha ezt a típust kedveli, akkor érthető. De miért pont vasárnap reggel hétkor… miért pont SMS-ben? Péter nem az a…Tovább olvasom…
Aurora kényelmesen ült a zöld fotelben. A szobában csend volt. Este volt, a lámpa tompa fénye éppen csak annyit világított, amennyi a gondolatoknak elég. Nem várt senkit, mégis furcsa vibrálás volt a levegőben, tudta, valaki érkezik hozzá. A fény egyszer csak megváltozott. A szoba közepén halvány derengés jelent meg, majd abból lassan kirajzolódott egy alak. A huszonéves énje állt ott. Ugyanaz az arc, csak fiatalabban, nyitottabban, kissé rémülten. Körbenézett, majd ránézett. – Szia… – mondta bizonytalanul. – Ugye most álmodom? Mert ez túl valóságos. Aurora felállt, lassan odalépett hozzá, és átölelte. – Igen, álmodsz – mondta nyugodtan. – És azért jöttél, mert meg kell tudnod valamit. Erre emlékezni fogsz. A fiatalabb felsóhajtott, mintha eddig visszatartotta volna a levegőt. –…Tovább olvasom…
Néha egy látszólag apró és jelentéktelen gesztus valójában baromi mély tartalommal képes bírni, és többet tud jelenteni bármilyen mennyiségű pénznél, méregdrága ajándéknál vagy akár szép szónál. Van egy bizonyos tisztás, amelyet gyakran látogatok. Részben a természetközelség, még nagyobb részben pedig egy kedves négylábú miatt. A csehszlovák farkaskutya-féle kislány mosolya széles hét mérföldön az egyik legszebb abban az erdő keresztezte körzetben. A Jasmine nevet kapta, de nekem sokszor már csak Jazzy vagy Ezüstfarkas. Egyszer ő és gazdája, Trevor a házunk előtt futottak, épp akkor, mikor a buszmegálló felé sétáltam. A kiskutya megközelített, és úgymond szerelem volt köztünk első látásra: ezredmásodpercek töredéke alatt jutottunk el odáig, hogy egész testével nekem dől, és arcom…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Amikor a tengerparton ültünk a homokban, alkonyati fényben, mintha azonnal megszűnt volna az egész világ, s csupán csak az egymásért való, mindig őszinte-hűséges szerelem és mindenség létezett…” – Alinda – bár valósággal utálta a nyálasan csöpögős romantikus filmeket, mégis ragaszkodva szerette volna elhinni ezeket a tetszetős, idillikus üzeneteket, melyek okostelefonján jóformán a nagy huszonnégy órájában megjelentek. A szerelemmel egyetlen probléma van: nevezetesen, ha csupán csak egyetlen illető érzi azt, míg a másik ember totálisan közömbös, vagy éppen tipikusan hányingerkeltő módon undorodik a másiktól, ami miatt a két ember közötti kommunikációs csatorna már alapból, idejekorán eldugulni látszik. „Istenem! Milyen jó volna, ha végre az ő hullámvasútnak tűnő, kissé zaklatott…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az adott futárszolgálat kicsit a postai kézbesítésre hasonlított. Már, ha az embernek egyáltalán van hozzá kedve, hogy kikeljen puha ágyából, és hajnalok hajnalán máris jelentkezzen a csomagküldő pontokon, ahonnét későbbi munkaideje beindult. Alpár eredetileg postai alkalmazott volt, aki takaros, közepes méretű kerekes kocsival szállította ki a megrendelt leveleket vagy online termékeket az embereknek, és kisebb, megbecsült hálát érzett, amikor egyszer-egyszer nagy ritkaságszámba menően előfordult, hogy a nyugdíjaskorú emberek valósággal összevissza csókolgatták, amikor meghallották, hogy aprócska aranycsengőjével rendszerint hármat csönget. – Alpárkám! Hát megjött végre! – borult valósággal nagymamai aggódással az egyik idős asszony a felnőtt, kissé megszeppent férfi nyakába, és…Tovább olvasom…
A nap vörösen izzott a látóhatár szélén, és a hullámok szerelmesen érintették a parti homokot. Joe mindig csak délután jött, és mindig sietve érkezett. Hozzánk közel vert tanyát, de nem tartozott közénk. A mester most is megvárta, hogy megérkezzen, és csak azután adta ki nekünk a feladatot, mint néhány napja mindig, amióta Joe megjelent itt a parton. Nem tudtam a feladatra figyelni, mert mindig őt vártam. Az idő akkor telt meg tartalommal a számomra, amikor ő megérkezett. Nem tudtam levenni a szemem róla, és amikor találkozott a tekintetünk, úgy éreztem perzsel, éget a pillantása. A szüleim jutottak eszembe, ha tudták volna, hogy ide egy fekete fiú is jár, nem engedtek volna el a festőtáborba. Apám gúnyos hanglejtése jutott eszembe, ahogyan megszólítja a földjeinken dolgozó embereket. Nem…Tovább olvasom…