16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Becsukom magam mögött az iskola kapuját. Végre! A szeptemberi kezdés minden évben kimeríti az embert. Szeretem az iskolaszagot, szeretem a gyerekeket, a zsibongást, de ma különösen nehéz napom volt. Zsong a fejem. Ki kell járnom, ki kell takarítanom magamból ezt a fáradtságot. Gyönyörű idő van szerencsémre, lágy őszi napsütés, felhő egy szál se. Sétálok egyet a parkban, bemegyek egy kávézóba. A sétálóutcán nyoma sincs a nyári forgatagnak. Szinte azonnal kiszúrom az utcasarkon régi kedvenc diákomat, aki szófogadó kisfiúcska, és különleges módon érdeklődik, és viszonyul a világ változásaihoz. A minap is kissé zavarba ejtő kérdésekkel traktált, hogy magyarázzam meg el neki, hogy egy úriember, hogy s miként szokott a gyengébbik nemnek udvarolni, mire én bevetve irodalomtanári…Tovább olvasom…
Borzasztóan izgult. Olyan volt, mintha egyszerre akarna megfelelni az elképzelt vágyaknak ugyanakkor a tulajdonképpeni valóság részleteinek is. Amikor először lépett a kéttannyelvű gimnázium védett falai közé, először mintha mézesmadzagot húztak volna el szándékosan pisze orra előtt. Annyira szerette volna elhinni, hogy végre új életet kezdhet. Végre ezen a varázslatos környezetben új, őszinte barátai lesznek majd, akik sosem akarják sárba tiporni, nyíltan brutálisan gonoszkodni vele, megverni, vagy épp megszégyeníteni, és minden olyan lesz majd, akárcsak a népmesékben. Ám már a legelső irodalomóra váratlan fordulatot tartogatott... Az új fiatalos, kicsit konzervatív, fegyelmezési elveket valló irodalomtanárnő először mintha roppant ellenségesen, komolyan nézett volna vele…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Úgy érezte, hogy csakis áruló lehetett azon a bolondos ballagáson, amit bevállalós, vállalkozó szellemű osztálytársai találtak ki, csakhogy egymást és főként arrogáns, exhibicionista osztályfőnöküket minél hatékonyabban szórakoztathassák. Egy idő után már nem volt annyira humoros, vicces, hogy mindenki egyedül csak az idióta, hülye gyereket vagy az osztály ügyeletes, szánalmas bohócát látta benne. Eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, de ennek a szánalmas, megalázó hagyománynak egyszer és mindenkorra véget vet. Már csak az alkalmas pillanatra várt. Szerencsére éppen kapóra jött neki, hogy az angoltanárnője kisebb munkára fogta. Papírból és kartonokból kellett összeragasztani különböző díszeknek valókat, és az sem igazán volt baj, ha nem sikerült, mert a kutya sem vette észre, legfeljebb…Tovább olvasom…
Hárman-négyen szorongtak a közepesen tágas és tetszetős könyvespolccal dugig megpakolt irodahelyiségben. Aznap a délelőtti óráik elmaradtak, vagy csupán olyannyira halálosan unalmasnak tűntek, hogy inkább úgy döntöttek, nem mennek be. És különben is! Mit tudnak az adott adjunktusok és docensek csinálni? Legfeljebb nem adnak kreditpontokat. És akkor mi van?! Nem dől össze ez a fenenagy és velejéig elcseszett nagyvilág, nem igaz?! Az egyetemi csajos társaság tagjai között egyetlen fiatal férfi is akadt, olyan gyerekarcú, kerekfejű, akiről már messziről sütött valami magától értődő, mélyről jövő gyerekes szomorúság, mely arra késztette a legtöbb embert, hogy ezt a különösen furcsa férfit muszáj megvigasztalni, vagy – legalábbis – jobb kedvre deríteni. – ...Akkor hallgatom magukat…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Drága Kedves Barátom! Önt jelölöm ki, hogy a kedves művészeknek, ha egyszer már nem fogadnak el semmilyen jellegű pénzt, akkor vegyen néhány tábla jó minőségű csokoládét! Remélem, számíthatok magára?! – kérdezte inkább kíváncsian, semmint rosszakaratúan a huncutszemű és meglehetősen szemfüles, nagymamakorú tanárnő a valósággal rettegő egyetemistát, aki hát valljuk csak be, egész nyugodt szívvel sosem állt az adott helyzetek magaslatán, hiszen megvolt neki a saját tonnányi baja, mert sosem sikeredett kellő mértékben orvosolnia. Itt volt például mindjárt az, hogy halálosan szerelmes lett csoporttársába, és szentül hitte, hogy ha sikerül kettejüknek lediplomázniuk, és végre a hátuk mögött hagyni az egyetem sokat szenvedett, keserves négy évét, akkor kisebb ünnepség keretében mint férj és…Tovább olvasom…