Írta:
A. J. Vale
📅 2025. 12. 27. 15:21
Romantikus
❤️ 3
👁️ 82
Kiléptem az egyetem hatalmas, kétszárnyú ajtaján, és megcsapott a januári hideg szél. A hajamba kapott, és barna, hosszú fürtjeim tekergőzni kezdtek a fejemen, hasonlóan Medusa kígyóihoz. Fázósan összehúztam magamon a kabátomat, és épp a kesztyűmért nyúltam a zsebembe, amikor jelzett a mobilom. A matematika professzorom rövid üzenete villant fel.
„Ma délután 17-kor kérem, hogy legyen az egyetemi könyvtár olvasótermében. Üdvözlettel, Dr. Sutton”
A félelem faltörő kosként robbantotta szét csekély önbizalmam papírvékony falú roskatag bástyáját.
A pályázat! Biztosan azzal van valami probléma! – a zsibbasztó gondolat fojtogatni kezdett. – Nem, az nem lehet! – elmém kétségbeesve sikoltozott tovább. – Ezt nem szúrhatom el, hiszen az egyetem utáni álláslehetőségem múlik rajta.
Sálamat…
Tovább olvasom…
Írta:
Krivák-Móricz Ilona
📅 2025. 12. 07. 11:11
Egyéb
❤️ 0
👁️ 12
A téma igen érdekes. A korom függvényében talán igen egyedien látom az életet. Sok mindent megéltem és tapasztaltam. Az életem kenyerének a javát már megettem, s hogy mennyi van még hátra, nem tudom. S ez így van jól.
Ezt az időt szeretném még tartalmasan megélni, felhasználni arra, hogy tudjak még alkotni. Ez a tevékenység segít abban, hogy még egy kicsit hasznosnak érezzem magamat. Az, hogy én is még valami értékeset tehetek le az asztalra.
A fizikális teljesítményem csekély, de amit még tudok tevékenykedni, azt megteszem a háztartásban. Segítem a nem velem élő felnőtt lányunkat abban, hogy a nagyon időigényes munkáját tudja teljesíteni.
Ezek mellett még mindig tanulok, napi szinten. Amit elém tesz az élet. A tanulás nagyon fontos, karban tartja az agyat és az elmét. Így nem…
Tovább olvasom…
Írta:
Buglyó Juliánna
📅 2025. 11. 26. 18:34
Népismeret / Hagyományőrzés
❤️ 0
👁️ 13
A napszítta fűből már nehezen lakik jól a lábas jószág. Késő estig legel a gulya, s már kora hajnalban újabb útra indul.
A gulyásnak ilyenkor a legjobb társa a kutya. Nem kell fajtisztának lenni, csak értenie, mit kér tőle a gazdája. Az tereli őket csapatba, az elkóborgókat pedig vissza. Este lefekszik a gazdája kunyhója elé, mindenre élénken figyel.
A gulyás most neveli be munkára az anyakutya fiát. Úgy jelez, hogy a fiatal is próbálkozzon.
-Aztán ugassatok, ha valamelyik nem akar maradni! –szól nekik János gazda.
Ezzel a csillagok alatt elpihen mindenki. A gulyás felhúzza az ébresztőórát, mely csörög azért pitymallatkor.
Az éjszaka közepén keserves vonításra ébred. Nem érti mi történt.
Kiszól, mert hallja, hogy ez a hang a kicsié.
-Hamar ébredtél, még nem indulunk!
A biztonság…
Tovább olvasom…