„tanya” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 5

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 01. 21. 10:58 Élet ❤️ 4 👁️ 27

Esős, szomorkás reggelen, viharvert teherautó döcögött az erdei úton. A fák tövében hóvirágok, ibolyák búcsúztatták a telet. A bokrok is ébredeztek, óvatosan bontogatták rügyeiket. A hajnaloknak még foga volt, de a fülemüle, már hirdette a tavaszt. Teljesen biztos volt benne, hogy az ő trillázása kényszerítette térdre a telet.
 A kocsi, öreg tanya udvarára kanyarodott be, fekete füstöt pöfögve. Pocakos, kertésznadrágos, bojtos, kötött sapkát viselő, negyvenes férfi ugrott le a vezetőfülkéből.
– Lajcsi bácsi! Meghoztam az ajándék tüzelőt!
Világos színű, nagy bundájú alacsony kutya szaladt elő valahonnan. Barátságos farkcsóválással üdvözölte a jövevényt.
– Szevasz Heki! Hol a gazdád?
– Itt vagyok. Te vagy az, Karcsi? – lépett ki az istállóból egy, szikár, borostás öregember viseletes…
Tovább olvasom…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 03. 15. 10:37 Spirituális ❤️ 2 👁️ 22

Péter és Ilona már gyermekkorban sokat játszottak együtt. A barátságuk serdülőkorban szerelemmé érett. Természetes volt számukra, hogy a szabadidejüket egymással töltik.
A fiú érettségi után egy jól fizető gyárban helyezkedett el mint betanított munkás. Szorgalmas és okos volt, gyorsan tanult. Pár év elteltével már megbecsült művezetőként dolgozott.
A lány egy mezőgazdasági cégnél adminisztrátorként talált állást magának. A kedves és bájos teremtést hamar megszerették a kollegái. Szinte családi hangulat alakult ki közöttük.
A két fiatal már a húszas éveikben járt, amikor elhatározták, hogy összeházasodnak és családot alapítanak. Az összespórolt pénzükből egy kisebb tanyát vásároltak. Nagy baráti társaságuk volt, akik szívesen segítettek nekik a ház felújításában. Amikor elkészültek…
Tovább olvasom…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 04. 09:26 Misztikus ❤️ 1 👁️ 10

Andrei, a város szélén lakott. A szüleitől egy óriási tanyát örökölt meg. Itt nőtt fel, imádta az állatokat és a lenyűgöző tájat. A környezet pazar látványt nyújtott. Az egész terület egy völgyben feküdt. Gigantikus sziklás hegyek vették körbe, égig érő fenyvesekkel és dús növényzetű, hatalmas legelővel. A farm végében a tó vize kékesen csillogott.
Néha bement a városba, hogy a barátaival találkozzon. Futó kalandjai akadtak, de egy lány sem akart a tanyán élni. Pedig igencsak elfért volna a segítség.
Többféle mezőgazdasági géppel rendelkezett, így sokszor kérték fel bérmunkára. Az egyik alkalommal aratáshoz igényelt segítséget a szomszédja. Már pár napja dolgozott nála, amikor felfigyelt egy szőke, hosszú hajú lányra, aki éppen a széna összerakásával bajlódott. Leállította a gépet, és…
Tovább olvasom…

Írta: Ökrös Renáta 📅 2026. 03. 19. 12:01 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 10

Még egész kicsi voltam, olyan 13–14 éves, mikor anyuval elmentünk egy régi ismerőshöz tojásért.
Odafelé menet napraforgóföld mellett vitt az utunk.
Itt emelném ki, hogy tanyára születtem!!!
Anya megkért, hogy törjek már le vagy kettőt a gyönyörű napra-tányérokból.
Gondoljátok el... ott volt előttem kb. 20 ha föld, tele napraforgóval.
Én meg fejemet forgatva anyura néztem:
– Hol itt a napraforgó? – tettem fel ártatlan kérdésem.
Ha láttátok volna anyu arcát. Egyszerre volt dühös, és sajnálkozó.
Nem írom le dicsérő szavait.
Átadta a biciklit, és tört 2 db napra-tányért.
Azóta szállóige lett későbbi kérdése: – ha zacskóba lenne felismernéd?
Jót nevettünk később ezen.
Tovább olvasom…

Írta: Vinczai Virginia 📅 tegnap 18:45 Egyéb ❤️ 1 👁️ 3

A vonaton gondolkodtam a tegnap esti beszélgetésünkön. Minden olyan gyorsan történt, alig két nap leforgása alatt, de egy percét sem bánom. Úgy érzem, Isten akarta így. Viszont a kapcsolatunk instabil lábakon áll, bár sok mindent megtudtunk egymásról, de mégis kevés.

Olyan hosszú ideig elmélkedtem, hogy meg is érkeztem szülővárosomba. A szüleim a parkolóban vártak rám. Miután hazaértünk, csak akkor kérdezték, hogy milyen volt. Én elmeséltem mindet, kivéve az Ákossal való mély beszélgetéseket. Kipakoltam, aztán tanulnom kellett volna, hisz még három hét vissza volt az iskolából, de csak a telefonomat bámultam. Vártam, hogy írjon, ugyanis a kocsiban azt mondta, hogy én ne írjak addig, ameddig ő nem ír.

Az iskolában a szokottnál még halkabb és láthatatlanabb voltam, az órákon is. Az…
Tovább olvasom…