„tavasz” – novellák címszó szerint

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2026. 02. 15. 11:32 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 35

Az évszakok váltakozásával kapcsolatban Angélának mindig az volt az érzése, mintha az egyik kergetné a másikat, mintha az ősz várná a tél jövetelét, vagy a tél a tavaszét. Így volt ez ebben az évben is. De közben azt is érezte, hogy az emberek mintha túl nagy jelentőséget tulajdonítanának az évszakok eljövetelének és elmúlásának. Ő is sokáig úgy gondolta, hogy az évszakoknak hatalmuk van az ember felett. Ha esett az eső, levert lett. Ha sütött a nap, jókedvre derült. A tél az emberek számára a befelé fordulás időszaka volt, a tavasz pedig az újrakezdésé. Legalábbis így gondolta. A kisváros lakói ezúttal is túl sokat beszélgettek a tavaszról, az életükben bekövetkező változásokról, amelyek a természet újjáéledésének köszönhetően csak reményteljesek lehetnek. Angéla a minap is azon…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 14. 19:29 Önismereti ❤️ 2 👁️ 33

Talán megélt éveim száma már megengedi, hogy általam bölcsnek vélt gondolataimat az életről összegezzem és megosszam a véleményemet. Íme, az első: Amíg az ember fiatal, addig nem ér rá élni. Mert mi is az élet igazán? Lótás-futás, munka és pénzgyűjtés. Amíg a ház fel nem épül, amíg nem áll legalább két autó a garázsban, de jó volna, ha lenne még egy nyaralónk is, hátha ráérünk majd egyszer élvezni ezeket a földi javakat. Míg mindezekre összegyűlik a sohasem elegendő pénz, addigra elröpülnek felettünk az évek. „Ember küzdj, és bízva bízzál!”, hagyta ránk bölcs üzenetét Madách Imre Az ember tragédiájában. Talán magunkévá is tehetjük ezt a biztatást, de olvassuk csak el még egyszer a színmű címét. Igen, jól értelmezzük: már nagy elődünk is tragédiának nevezi az emberi élet útvesztőit…

Írta: Kurucz Árpád 📅 2026. 02. 13. 13:43 Élet ❤️ 1 👁️ 31

Tíz év körüli, szelíd arcú fiú ballagott le a domboldalon. A gyalogút mellett virágzó fák álltak sorfalat, távolról nézve fehér és rózsaszín vattacukroknak látszottak.
A gyerek beért a házak közé, s megállt a használt-cikk üzlet kirakatánál. Orrát nekinyomta az üvegnek, vágyakozva nézte a kiállított kerékpárt. A vázról sok helyen lepattogzott a halványkék festék, küllői, lánca rozsdásak voltak. De a krómozott kormányon, csengőn, táncot járt az áprilisi napsugár. Tavaly ősszel tették a kirakatba, s ahogy a fiú meglátta, szerelem volt az első pillantásra. Egész télen kuporgatta fillérjeit, üvegeket váltott vissza, ám alig került közelebb a szépséges biciklihez. Most megcsillant a remény. A városi kertészetben dolgozhatott a tavaszi szünetben. Úgy számolta, a szünet végéig meglesz a pénz…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 02. 07. 00:13 Mesés próza ❤️ 1 👁️ 15

Ma délelőtt kicsit előbújt a nap. Mindjárt nagyobb kedvvel mentem ki sétálni a parkba. Már mindenhol zöldelt a fű, itt-ott hóvirágok nyújtózkodtak. Utam egy ottfelejtett hóbucka mellett haladt el. Véletlenül észrevettem, hogy valami különös fény világítja meg a már kissé piszkosfehér színű hómaradványt.
Ismerősnek tűnt a fényjelenség, hiszen az erdőben már nemegyszer láttam.
Sejtettem, hogy csakis egy tündér lehet.
Ilyen gyönyörű. A bucka tetején szivárványszínű fényárban tündökölve üldögélt egymagában a picinyke kis tündér, és szemmel láthatóan boldogan mosolygott.
Megszólítottam tündérnyelven;
– De jó viszontlátni téged, olyan régen nem találkoztunk. Örülök, hogy ragyogni látlak. Megosztanád velem is az örömöd?
– Persze, boldogan! – azért örülök, mert szép munkát végeztem, és…

Írta: András Komondi 📅 2026. 01. 30. 15:10 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 15

Még benne voltunk a télben. Az éjszaka hó esett, így reggel havat akartam seperni. A ház előtt a kertben a fehér hóban egy kis, fehér galambot vettem észre. Véres volt a szárnya, pirosra festette a fehér havat. Szomorúan nézett rám, vergődve, segítségre várva. Két kezembe fogtam gyengéden és felemeltem. A kis szíve vadul kalapált.
– Ne félj! – mondtam neki – majd én segítek rajtad.
Bevittem a házba. Egy kis tálkába vizet adtam neki, egy másikba madáreleséget. Hálásan tekintett rám.
Később megtörölgettem a szárnyát. Légpuskával lőhették meg, de szerencsére komolyabb baja nem volt. Teltek a napok. Ahogy az idő kipendült, a galamb is erősödött. Már vágyott kifelé, pedig egész jól „befészkelte” magát a másik ágyon a két kispárna közé.
Tudtam, hogy nem tarthatom benn a lakásba. Szabadságra…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:10 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 21

Hamarosan március, milyen szép lesz minden.
Látod, Anyu? Az ablakon kifelé figyelve csodás színeket látok,
gondolkozva, a múltba kapaszkodva.

A levendula virágzását látva illatát a tüdőm beszippantja.
A levendula virágzása, lelkem gyógyítva,
viszi a szél illatát.

S nem aggódom, mert a levendula szép, mellettem áll.
Nézd csak: egy lepke repül felettem.
Csapkodva szárnyaival, szólva, magasra szállva,
csillogva mondja: szeretlek.
El sosem eresztelek.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:37 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

Tavaszodott, a tél lassan elment, és virágzott az erdő.
Mókusok ugráltak a fák tetején, őzek legeltek, vaddisznók a folyóban fürödtek.

– Reggeli, gyere fiam! – kiáltotta az apuka a konyhából. John egyedül nevelte a fiút.
A kis Jonatán leszaladt a lépcsőn, és gyorsan le is ült az asztalhoz, éhesen, mosolyogva.

– Mi a reggeli, apuci?
– A kedvenced. Találtam három tojást a tyúkólban, maradt egy kis kenyér, vaj… tudod, hogy már semmink sincs. Elviszik a farmot is, fiacskám. De csak egyél, majd rendbe jön minden.

– Apu, mesélj nekem, amíg eszem… arról a fiúról, tudod, a lóheréset! Légyszi!
– Az tényleg mese… vicces, hogy velünk is pont ugyanaz történik.
Szóval: szegények voltak. A fiú csak tizenkét éves volt, minden nap csak szaladgált és rosszalkodott.

Egyik éjszaka…