„Mikor megtaláljuk életünk párját, kivel összeforr a sorsunk, gyakran kapjuk magunkat azon, hogy már mindenki a baba érkezéséről beszél. Aztán mikor eldöntjük, hogy igen, mi szeretnénk végre egy teljes család lenni, az élet néha még tréfál. Mert hát ugye egy baba nem mindig jön egyből… néha kell neki egy kis idő. De mikor az első pozitív terhességi tesztet tartod a kezedben, hirtelen elfog egy érzés. Egy olyan érzés, amit azelőtt még soha nem éreztél. Hisz egyszerre vagy boldog, és közben pedig rettegsz.” Az első terhességem eleje nem volt zökkenőmentes. Egy vérrögöt diagnosztizáltak a méhemben. Ha belegondolok, ilyen kifejezésről még soha nem hallottam, orvosi nyelven „hematóma”. Hála Istennek a magzat alatt helyezkedett el, így körülbelül a tizedik terhességi hétbe érve az orvos…Tovább olvasom…
Az utóbbi időben egyre többet vitatkozunk Krisztiánnal. Azok a fránya anyagiak... Mindketten sokat dolgozunk és kimerültek vagyunk, ráadásul az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy több hónapnyi próbálkozás után sem vagyok terhes. Bár az orvos szerint minden rendben van, de én érzem, hogy nincs. Az eszem jeleket küld, amelyeket bár felfogok, de kimondani mégsem merem. Egy ideje már megérett bennem a gondolat, talán Krisztián és én mégsem vagyunk egymásnak teremtve. Minél több probléma zúdul ránk, mi annál távolabb sodródunk egymástól. Természetesen nem is kommunikálunk rendesen. Lassan már azt érzem, mintha oxigén nélkül próbálnék levegőt venni. Anyám szerint minden helyre jön, ha végre teljes lesz a családunk... de szerintem egy baba semmit sem hoz helyre. Csak elnyomja a problémákat…Tovább olvasom…
Ági magányosan élt szépen rendben tartott házában. Udvarán sok szép virág virított, az öröm, a vidámság, mégis messze elkerülte. Egyedül volt az emlékeivel, a fényképekkel, a sok munkától megfáradt testével, az egyre többször kellemetlenkedő nyavalyáival, gondolataival. Azzal már rég nem foglalkozott, hogy haja megőszült, egyenes, büszke járása mára kicsit megroskadt, és bizony a ruhái sem a legújabb divatot követték. Gyuri fia, apja halálakor még kisiskolás volt. A gyászév letelte után ketten is próbáltak közelebb kerülni hozzá, de Ő mindkettő férfinak határozottan nemet mondott, mert nem akart egyetlen fiának mostohaapát. A csinos középkorú özvegyasszonyról hamar elterjedt a pletyka, hogy megközelíthetetlen. Nem törődött senkivel és semmivel, még magával sem, csak a munka, meg a munka…Tovább olvasom…
November elején ritkán süllyed fagypont alá a levegő hőmérséklete, de akkoriban néhány hópihe formájában kaptak korai ízelítőt a földlakók a közelgő télből. Szomorkás, rideg napok követték egymást. Azonban nemcsak a kinti időjárás miatt volt borongós hangulata Annának. Lánya miatt búslakodott. Majdnem felemésztette az a tudat, hogy a még gyermekkorú Nórácskája szíve alatt hordta első magzatát. Három hete őrizték ezt a titkot lányával és az alig nagykorú apajelölttel együtt. A napok gyorsan váltották egymást. Hamarosan fel kellett fedniük titkukat a család többi tagja előtt is, mivel, ha ezt nem teszik, akkor is nyilvánvalóvá válik Nóra testalkatának változásából. Igen ám, de komoly fejtörést okozott, hogy hogyan mondják el a kissé mogorva nagypapajelöltnek a terhesség tényét. Több…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Miért kell már megint hazamennem? – gondolta magában a fiatalasszony. – Olyan jó nekem itt, ahol vagyok. Otthon csak az unalom vár és az anyósom ízlése szerint berendezett lakás. Maradok még egy kicsit. Felhívom telefonon és szólok neki, hogy jöjjön fel az emeletre. Fél perc alatt lebeszélték az ügyet. Negyed óra múlva már hallotta, ahogy szökell fel a lépcsőn a szeretője. Soha nem tudott lassan járni. Talán azért sietett mindig, mert nem szerette volna, hogy valaki meglássa. Bekopogott az egyetem eldugott zugában lévő szertárba. Ez volt az állandó randi helyük. A takarítónő is ritkán járt errefelé, a hallgatók is csak néha csellengtek ezen a részen. Leginkább csak akkor, amikor már nagyon cigarettázni támadt kedvük, akkor titokban kinyitották a szertár melletti ablakot és vidáman…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Kerekes Borbála, április közepén vette észre magán a változást. Először a szagok zavarták, később émelygett és hányt. Egyik alkalommal, mikor a piacon vásárolt, vett fél kiló savanyú uborkát, és ott, helyben megette az egészet. Néhány héttel később, egy szombat hajnalon felkeltette párját. – Pityu! Ébredj! Úgy érzem, kisbabánk lesz – ragyogta. – Mi van? – dörzsölgette szemét kábán a jó kiállású, harmincas férfi. Eltelt néhány pillanat, míg felfogta, mit hallott. Az ágy szélére ült, háttal a nőnek. – Miért nem vigyáztál!? Kerekes Borbála boldogsága hirtelen elhervadt. Nézte Pityu széles hátát, és az elmúlt egy év járt az eszében. Visszatekintve eszébe jutott, hányszor alázta meg a férfi. Egy régebbi emlék, valamiért különösen fájt. Fodrásztól ment haza jó kedvűen, azt remélte…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Irodalomóra előtt rosszul lettem, a mosdóban voltam egész szünetben, de visszamentem órára. Tanóra közepén megint éreztem, hogy nem vagyok jól, ezért kikéretőztem. Sejtettem, hogy ez nem egyszerű gyomorrontás lesz, remegő kézzel elővettem a táskámból egy terhességi tesztet. Megcsináltam – nem kellett várni, rögtön mutatta a második csíkot. Percekig sokkoltan bámultam rá, az egyik osztálytársam törte meg a csendet: – Jól vagy? Maradjak itt? – A tanárnőt, kérlek. – nem tudtam mást kipréselni a torkomon. Elment, és pár perc múlva megjelent a tanárnő. Én kinyitottam a wc ajtót, és magamhoz szorítottam. – Mi a baj, Vivi? – Nem, ez nem lehet igaz, ez nem lehet, most nem, ilyen nincs. – mást nem tudtam mondani, aztán észhez tértem. – Jajj, nem is tudom, mi ütött belém, nem lett volna…Tovább olvasom…