16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Elvitte… – motyogta holtra váltan. Öt perccel később Csábi Lacika ajtaján dörömbölt. Ötven év körüli borostás ember jött elő, bal arcát égésnyomok csúfították, melyektől egyik szeme is eltorzult. A környéken ismerték, szerették a kislányt. – Nem tudom, ki lehetett az a barom! – töprengett Lacika. – Van egy haverom az Angyal utcában, talán tud segíteni. Futva tették meg a kétszáz méteres utat. Onnan tovább küldték őket a Tűzoltó utcába. Végül egy harmadik címen, a Vágóhíd utcában sikerült nyomra bukkanniuk. – Miért segítenék? Nem szokás más üzletét rontani – nyafogta a pizsamás, nyeszlett férfi. – Mert, ha nem segítesz, a szart is kiverem belőled – mosolygott kedvesen Csábi Lacika. – Hagyd! – vette elő a tárcáját Hajni. Baj esetére tartalékolt negyvenezer forintját nyújtotta át a…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Bölcsészeti egyetemre jártak mindketten, de Szonja hamar rájött, mielőtt diplomát kapott volna, hogy muszáj innét kitörnie, és azt csinálnia, amit szeret. Szonja filmkészítéssel szeretett volna foglalkozni, és lelkes autodidaktaként már több forgatókönyvötlettel is megpróbálkozott, és abban a pillanatban, hogy a könyvesboltban meglátta Syd Field: Forgatókönyvírás c. könyvét, valósággal azonnal beleszerelmesedett ebbe a szakmába. Tudta, ha nem próbálja meg a helyezkedést a Színművészetin, vagy egy olyan helyen, ami hasonló jellegű területtel foglalkozik, szívét fogja elárulni. Márpedig Szonja szerette azt hinni, hogy a Hamleti axioma szerint él: „Légy hűséges önmagadhoz!” Érdeklődve kezdett szemezgetni egy pufók, csupaszív sráccal, aki más volt, mint a belőtt sármós, és pengemenő…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Már kislánykoromban meg kellett tanulnom a felnőttek nyelvét. Egyke révén csak felnőttekkel voltam körülvéve, és öt felnőtt sok volt. A szüleimmel, anyukám szüleivel és testvérével éltem. A mamám nevelt mindig is, vele aludtam, vele ettem, ő fürdetett, ő énekelt nekem, mondott mesét, vitt el az óvodába, majd később az iskolába, ő tanított, és ő segített mindenben. A szüleimtől óvott, mert nem akarta, hogy lássam őket részegen, ugyanis sokszor voltak azok. Kicsiként anyamaminak hívtam, hisz olyan volt, mintha az anyukám lenne. Persze voltam a szüleimmel is, de a mamám mellett nőttem fel. Tökéletesnek láttam őt. Ahogy teltek az évek, úgy láttam egyre tisztábban a dolgokat. Idő közben a szüleim elváltak, anyukám már nem iszik, de az apámat minden nap látnom kell. Anyukám később elmondta…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Szalai Csenge talán már kislánykorában megfogadta, hogy kicsit mindenkit másként és máshogyan fog csinálni, mint rajongásig imádott szülei, akik úgy körülbelül kilenc éves kora körül váltak el. Még nagyon elevenen, tüskeként élt benne a keserédes emlék, amikor egy szép napon a szülei leültették a nappali szobában a nagyon kényelmes és komfortos hosszú kanapé közepére, talán csak hogy jobb célpont lehessen a szemükben, és komolyan elbeszélgettek vele: – Hercegnőm! Te is tudod, hogy apu és anyu rajongásig szeret, csak tudod… hát szóval a felnőttek dolgai kicsit mindig bonyolultabbak, mint a gyerkőcöké… – kezdtek, mintha csak előre megbeszélték volna, mit fognak majd lányuknak mondani, az általánosan begyakorlott szöveget. – Akkor ti már nem is szerettek…?! – szögezte nekik a kérdést, és…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Olyan furák az emberek. Azt hiszik, mindent tudnak a világról. Az igazság az, hogy minél többet ismeretet szerzünk, rádöbbenünk, milyen keveset is tudunk. A legnagyobb hiányosságunk, hogy nem vagyunk elfogadóak másokkal. Csak a mi igazunk az igaz, a másiké biztos, hogy nem az. Aztán ha ér valamilyen nagy csalódás, akkor fájdalmasan beismerjük, hogy mégsem nekünk volt igazunk. Már aki van annyira intelligens, hogy be tudja ismerni ezt. Utálom az állatkínzókat. Ez annak apropóján jutott az eszembe, hogy aki az állatot bántalmazni tudja, az embertársát is bármikor meg tudja sérteni, porig tudja alázni, de akár még az életét is el tudja venni. Az állatkínzók szerint az állatoknak nincs lelke, nem éreznek, nem értenek semmit a külvilágból. Aki így gondolkodik, nem nézett még kutya szemébe…Tovább olvasom…
Életében egyetlen nőt szeretett. Egyetlen kristálytiszta, igaz szerelem volt az életében, mintha a mindenki számára elérhető és megérdemelt boldogság egyszer csak kopogtatott volna az ő ajtaján is, és neki csupán annyi lett volna a dolga, hogy megnyissa a szívét annak, aki igazán megérdemli. A legtöbb hozzátartozója és ismerőse persze egyből azt javasolta, hogy ha az illető nővel őszintén szeretik egymást, akkor adjanak maguknak pár hónapot, mielőtt valóban sorsukat gyökeresen meghatározó, életszóló döntést mernének hozni, ám a férfi mintha megérezte volna titkosan, lappangón, hogy már nincs sok ideje. Rendkívül nehézkesen ismerkedtek össze feleségével. Mindketten bölcsész egyetemisták voltak, és jövendőbeli feleségének már így is volt három diplomája. A pszichológiai és szociológiai…Tovább olvasom…
Mit ér egy élet, ha minden mozdulatodat irányítani akarják? Minden tetted, minden szavad és minden gondolatod? Liza szigorú nevelést kapott. Bár szüleinek ő volt a szeme fénye, soha nem mutatták ki megfelelően a szeretetüket. – A mi családunknak más a szeretet nyelve – hangsúlyozta édesanyja, amikor Liza azt kérte tőle, hogy néha üljön le vele beszélgetni, mint Panna anyukája. Liza tudta, hogy számíthat rájuk bármiben. Mindent megadnak neki, amit kér – csak egy valamit nem: egy szerető otthont, ahol megvan a családi harmónia, a szeretet és az önzetlen odafigyelés. Az évek alatt megedződött. Már nem kérte, hogy a szülei kitüntessék figyelmükkel. Amikor megismerkedett Szilárddal, úgy érezte, az élet végre kárpótolja, hiszen tőle megkapta mindazt a szeretetet és figyelmet…Tovább olvasom…
Terézia, ezt a szép nevet adták az újszülöttnek szülei, amikor nyolcadik gyermekként meglátta a napvilágot. Különleges névvel illették, mert akkoriban csak Marik, Bözsik és Katik születtek. Cipő és rendes ruha már nem jutott neki, szülői szeretetben sem volt sokáig része. Négyévesen árvaságra jutott, nővére nevelte fel a saját gyermekei mellett. Ahhoz, hogy valamennyire meg tudjanak élni, Teréziának is dolgoznia kellett gyereklány fejjel. Tizenkét évesen szegődött el a falu mezőgépészének családjához. Otthoni mindenes munkát kellett végeznie, amibe beletartozott a veteményes kapálása, a takarítás és a konyhában való segédkezés is. Havonta egy szabad délutánt kapott, amikor meglátogathatta családját. Még örült is neki, hogy estére vissza kell érnie a munkaadójához, és éjszaka nem kell…Tovább olvasom…