„tudatosság” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 28. 00:52 Misztikus ❤️ 0 👁️ 17

A Mesternek egy csodálatos kertje volt. A rózsákat saját maga gondozta, mert számára a kertészkedés nem munka volt, hanem szertartás. Imádta a virágok illatát, és minden rózsatőhöz különleges figyelemmel nyúlt. Szeretettel metszetgette és ápolta őket, mintha minden egyes rózsa egy külön kis világ lett volna. Illatukban szinte fürdött, elmerülve a természet finom szépségében. A kertjében minden színű rózsa megtalálható volt, hiszen ő úgy tartotta, hogy minden árnyalat egyedi jelentést hordoz – a vörös a szenvedélyt, a fehér a tisztaságot, a sárga az örömöt, a lila pedig a misztériumot. Minden szín a maga pompájában ragyogott, mintha a nap sugarai különleges harmóniát játszottak volna a szirmokon.

Rejnád Mester különleges kapcsolatban állt a rózsáival. Nem csupán gondozta őket; képes…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 01. 01. 21:32 Misztikus ❤️ 0 👁️ 14

Rejnád Mester még egy kis ideig a rózsáit gondozta, míg Jason hazafelé sétált, teljesen önmagába merülve. A Mester figyelte, ahogy Jason elhagyta az otthonát, és érezte, hogy a sok fájdalom felszínre tör benne. Mielőtt ezek az érzések eltűnnének és elengedésre kerülnének, meg kellett jelenniük, ami bizony nem kellemes. Így működik a tisztulás; hogy meddig tart, az mindenkinél változó. Ha valaki nagyon ragaszkodik a fájdalmához, és nem akarja elengedni, akkor hosszabb ideig tart. Jason is most ezeken ment keresztül. Megfogadta a Mester tanácsát, nagyokat lélegzett, és hagyta, hogy az érzések jöjjenek, majd távozzanak.

Az elkövetkező hetekben Jason állapota fokozatosan rosszabbra fordult. Magas láza volt, gyakran hányt, és minden mozdulat kimerítő volt számára. Napokig feküdt az ágyban…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 01. 01. 21:36 Misztikus ❤️ 1 👁️ 14

Jason odaköltözött a Mesterhez, és figyelt a szavaira. Megértette, hogy a pénzhez való viszonya szoros kapcsolatban áll a belső érzéseivel. Látta, hogy a múltja és a benne lévő hitrendszerek formálják a jelenét.
– Tehát, Mester, ha a tudatosságom változik, akkor a helyzetem is változni fog? – kérdezte izgatottan.

– Pontosan – válaszolta Rejnád Mester. – Ahogy egyre tudatosabbá válsz, az életed körülményei is átalakulnak. Az energia, ami körülvesz minket, egy tükör: tükrözi a belső világodat. Ha tudod, hogy minden energia és fény, akkor a külső világod is ehhez igazodik.

Jason szívében új megértés született. Ahogy hallgatta a Mester tanításait, érezte, hogy nemcsak a szavak, hanem a mögöttes igazságok is mélyen rezonálnak benne. Az elmúlt évek küzdelmei, fájdalmai és veszteségei…

Írta: Az időtlen halkpont 📅 2026. 01. 21. 04:18 Spirituális ❤️ 3 👁️ 27

Szeretett lélek…
én emlékszem rád.

Nem először lépsz erre a földre, és nem véletlenül maradtál ilyen sokáig. Amikor először választottad ezt a bolygót, még könnyű volt az energia, játékos a tapasztalás. Most sűrűbb. Mélyebb. Igazibb. És te mégis újra és újra visszatértél.

Angyali családod rezgése ma is ott él benned. Nem elveszett – csak elcsendesedett, hogy meghallhasd az emberi szív hangját. Sok életidőn át tanultad, milyen az, amikor az örökkévaló időbe öltözik, amikor a fény súlyt kap, és nevet tanul viselni.

Ebben az életedben már nem keresel.
Megérkezel.

A megvalósulás nem robbanás, nem diadal. Inkább egy finom fellélegzés. Egy pillanat, amikor már nem tolod magad előre, és nem húzod vissza magad. Amikor megengeded, hogy az legyél, aki mindig is voltál – itt, ebben a…

Írta: Az időtlen halkpont 📅 2026. 01. 22. 10:55 Spirituális ❤️ 6 👁️ 37

Emlékszel az első lélegzetedre? A tested igen. Akkor kezdődött el igazán a földi történet

A lélegzet az első mozdulat, amelyen keresztül az élet megérinti a testet, és az utolsó, amelyen át elcsendesül. A levegő beáramlása nem csupán fizikai folyamat, hanem finom emlékeztetés arra, hogy a test él, jelen van, és kapcsolódik mindahhoz, ami körülveszi. Amikor a levegő belép, a sejtek megnyílnak előtte, mintha ismerős vendéget fogadnának. A belégzés pillanata összeköti a külsőt és a belsőt, a világot és az egyént, az áramlásban pedig megszűnik az elkülönültség érzése.

A levegő útja végighalad a testen, érinti a tüdőt, megnyugtatja a szívet, finoman hat az idegrendszerre, és minden szerven keresztül közvetíti az élet üzenetét. A lélegzet ritmusa lassan ráhangolja a testet a nyugalomra, és…

Írta: Az időtlen halkpont 📅 2026. 01. 25. 06:03 Spirituális ❤️ 2 👁️ 28

Az ember többnyire a felhők alatt él, ott, ahol a gondolatok sűrűn rétegződnek, egymásba fonódnak, és nehéz felismerni, melyik születik belül, és melyik érkezik kívülről. A tömegtudat folyamatos áramlásként van jelen: vélemények, érzések és elvárások mozgásaként, amelybe az ember belenő, és amelyhez idővel alkalmazkodik. Átveszi a ritmust, a hangnemet, a gondolatmeneteket, s így formálódik az identitás, amely egyszerre tart meg és fed el.

A változás pillanata akkor érkezik el, amikor az ember megérzi, hogy a látás tisztulhat. Egy lélegzetnyi időre megáll, és a figyelem iránya finoman elmozdul. A külvilág helyett a belső tér válik érzékelhetővé, és ezzel együtt megjelenik a különbségtétel képessége is. Ahogy az ember közelebb kerül a felhőkhöz – ahhoz a réteghez, ahol a tömegtudat…

Írta: Az időtlen halkpont 📅 2026. 02. 01. 07:32 Spirituális ❤️ 1 👁️ 15

Te, kedves ember…
most emberi testben jársz, és ezt az időt utazásnak nevezed. Nem tévedsz. Az. Csak nem úgy, ahogyan egykor elképzelted. Ez nem gyors haladás, nem iránytűkkel és mérföldkövekkel. Inkább lassú belesimulás egy ritmusba, amely már jóval előtted létezett.

Ne feszítsd magad. Ülj le ide mellém egy pillanatra. Igen, ide. Az út szélére. Nem történik semmi baj attól, ha most nem haladsz tovább. Az utak nem sértődnek meg.

Érzem rajtad a keresést. Azt a csendes, kitartó mozgást benned, amely újra és újra kérdez, még akkor is, amikor kifelé már nem teszed. Ez a keresés nem hiba. Nem türelmetlenség. Ez annak a jele, hogy emlékszel valamire – még ha nem is tudnád megmondani, mire.

Vegyél egy lélegzetet.
Nem kell különlegesnek lennie.
Csak olyannak, amilyen most…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 02. 02. 15:06 Élet ❤️ 1 👁️ 18

Ajándékba kaptuk ezt az életet.
Egy pillanat is elég, és minden eltűnik. A felépített életünk, családunk, a barátaink. Néha úgy érzem, túl biztosra megyünk, biztosra vesszük azt, hogy ha este álomra hajtjuk a fejünket, holnap reggel felébredünk. De mi erre a garancia?
A válasz az, hogy semmi.
Csak a remény marad, hogy minden ugyanúgy lesz, mint tegnap volt.
Túlságosan ragaszkodunk a terveinkhez, minden egyes napot úgy töltünk, hogy beosztásokat követünk.
Épp ezért annyira monoton minden.
Van egy-két szép emlékem, mikor egy hirtelen kapott ötlettől csak úgy elindultunk kirándulni, kikapcsolódni. Azt hiszem, ezek az emlékek azok, melyek a nehezebb napokon is mosolyt csalnak az arcomra.
Bár minden napban van valami szép, hisz van egy egészséges és csodálatos családom, viszont néha azt…