Szerintem az igazi álompár létezik – csak ritkán úgy érkezik, ahogyan gyerekként elképzeltük. Sokszor egészen más arccal, más időben, más úton lép be az életünkbe, mint ahogyan valaha vártuk. Van, hogy valódi emberként egyszer csak ott áll előttünk, és valami különös csenddel felismerjük benne azt, akire a lelkünk már régóta emlékezik. Van, hogy sokáig csupán vágy marad, halk sejtelem, egy belső kép, amely újra és újra felbukkan bennünk. Van olyan is, hogy először csak képzeletben létezik, a szív titkos terében, ahol a legmélyebb vágyaink őrzik mindazt, amire igazán vágyunk. Az álompár számomra nem csupán azt jelenti, hogy valaki szép, különleges vagy vonzó. Sokkal inkább azt, hogy mellette hazaér a lélek. Hogy a jelenlétében ellazul a szív, és helyére kerül valami bennünk. Ahol a…Tovább olvasom…
Újra megcsörrent a telefon. Jelezvén ezzel a vonal túlsó végén várakozó fiatalember valódi szándékát. Igazán kitartó, ezt el kell ismernem. Számtalanszor kikosaraztam már, de mégsem adja fel. Bevallom őszintén, nekem is tetszik egy kicsit a makacssága. És nem csak az. Ő maga is elég megnyerő. A kisugárzása, tekintete rabul ejti a gyengédségre szomjazó női szíveket. Talán fel kellene vennem? Nem! Nem lehet! Ma már legalább ötször hívott, és még csak dél van. Most is elég elszánt, ez tény. Némi késztetést azért érzek, hogy pajkos, izgága ujjammal megnyomjam azt a zöld gombocskát. Egészen véletlenül a kijelzőre pillantottam. Döbbenet! Szóhoz sem jutok. Tizenkét nem fogadott hívás vigyorog pimaszul az arcomba. Soha nem hittem volna róla, hogy ennyire komolyan gondolja a…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Bálint egész nap el volt foglalva, segített apjának az összetört autók karosszériájának javításában. Elég rendesen törtek mostanában a kocsik. Kinek véletlenül, kinek rutintalanságából adódóan, kinek nagyképűségéből kifolyólag. Bálint szerette ezt a munkát. Örült, amikor látta, hogy keze által visszanyerik eredeti formájukat a járgányok, és már csak kétszer-háromszor kell lefújni őket festékkel, és száguldozhatnak velük újra a tulajdonosaik. Szombaton szokott a legtöbbet apja műhelyében tartózkodni, mert ilyenkor nem kellett suliba mennie, és tanulnia sem, hiszen csak vasárnap délután szokta elővenni a tanulnivalót. Jól elfáradt estére, viszont fáradtsága ellenére is pezsgett a vére, vágyott már egy jó bulira. Sok barátja volt gyermekkorától kezdve. Nem hagytak volna ki egyetlen…Tovább olvasom…
A szerelem nem pusztán mindent elsöprő vágy és nász. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A szenvedés csak megerősíti, felfokozza, örökké teszi. Leszek számodra az angyal, akire szükséged van, vagy az ördög, ha éppen az kell. Leszek számodra a fűszer, hogy ízt adjak, vagy cukor, hogy megédesítselek. Leszek sarjadzó rózsaszál, ha arra vágysz, vagy bimbózó hóvirág. Lehetek számodra egy puha párna, mire lehajthatod fáradt fejed, vagy egy út, melyen meghajthatod feszült tested. Még szebb életet hagysz magad után, mint amilyet elkezdtél. A mennyország visszanéz, rád tekint, majd így szól: csak egy dolog teheti a lelket teljessé, az pedig nem más, mint a szerelem.Tovább olvasom…
Verőfényes, gyönyörű májusi nap volt. Egész lassan sétálva ballagtam át a téren. Volt még több mint 15 percem a megbeszélt időpontig. Az épület a tér túloldalán volt, tehát nem kellett nagyon sietnem. Közben néztem a siető vagy unottan sétáló embereket. Olyan békés, szerethető volt minden. Odaértem az épület elé, fölnéztem a homlokzatra, ahol nagybetűvel volt kiírva: „Kormányhivatal.” A portás felnézett az újságból, mire átadtam neki a levelet, amit a hivatalból kaptam. – 1. emelet, 108-as szoba. Megköszöntem, és elindultam felfelé a lépcsőn, úgy gondoltam, nem kell lift erre az egy emeletre. Könnyen odataláltam. Már voltak ott egy páran. Biccentettem a fejemmel, majd leültem én is egy üres székre. Egy velem közel egykorú úriember mellé ültem, aki eddig a padlót bámulta. Lassan…Tovább olvasom…
Vannak pillanatok, amikor a világ túl hangos, és a kötelezettségek falai túl magasak. Ilyenkor nem egy másik helyre, hanem egy másik időre vágyunk. Arra az ellopott, szent tartományra, ahol a lélek végre levetkőzheti a mindennapok fáradtságát, és ahol a vágy nem csupán érintés, hanem sorsszerű felismerés. A Vágyak Tetoválása projekt egyik legmélyebb vallomása ez az írás: egy óda az időhöz, amit egymástól rabolunk el, hogy végül önmagunkra találjunk. Árnyékaink menedéke „Időt akarok rabolni nekünk. Azt a szent időt, amit a világ megtagadott tőlünk; elrejteni egy titkos zugba, ahol csak mi lelhetünk egymásra. Belélegezni az illatod, mely a levegőben vibrál, és abból a tiszta jelenlétből élni, ami csak ott létezik. Elnémítanám a külvilág zaját, hogy ne halljam a hívásokat, amik…Tovább olvasom…
Már megint a csokifagyikat zabálja a sarkig tárt hűtőben. Folyamatosan anyja duruzsoló szavai jutnak az eszébe: „Édes kislányom! Mikor nyugszol már bele, hogy te sosem leszel szépségkirálynő!” – már nem csupán az adott szituáció borítja ki, idegesíti fel, de már eléggé hosszú idő óta is valósággal megundorodott talán saját magától is, hiszen egész eddigi életében azt kellett hallania és tapasztalnia, hogy senkire sem számíthat, egyedül csakis saját magára. Még jócskán emlékezett arra, amikor a volt pasija, Sanyi szinte nyálcsorgatva bámulta őt a kis kertvendéglőben, ahogy eszegeti a nutellás krémmel töltött palacsintát, és mikor szája szegletében megjelent az első csokifolt, Sanyi gyöngéden közelebb hajolt, és bizsergetően lecsókolta róla az édes ízt. De akkor miért hallotta meg, amint…Tovább olvasom…
rnyékban trombita szó vezet, mint sötétséget elűző dallam. Egy férfi vágyakozva adja hívó fájdalommal átszőtt jelét szíve választottjának. Az erdőben a fák ismerik csak régi titkukat. Tiltott szerelem vágyát rejtik el lombjaikkal. Míg kúszik a dallam a fűszálak között, egy gyenge száraz ág reccsen apró sietős talp alatt. Férfi forog, a sötétben keresi kedvese csillogó szempárját reménykedve. – Szerelmem, te vagy? Vártam minden éjjel hosszú éveken át rád. Nem adtam fel, mert szerelmem csak a tiéd és másé nem lehet. Tudtam, egyszer eljössz, ha te is még szeretsz. Kisurran a sötét árnyékból egy törékeny női alak. Hátulról megöleli a férfit. Hátához lapul. Karjait derekára fonja. – Kérlek, ne fordulj meg, hagyd, hogy öleljelek. Utoljára hadd érezzem meleg bőrödet, illatodat. Nem…Tovább olvasom…