„vigasz” – novellák címszó szerint

Írta: Nica F. Starling 📅 2026. 02. 22. 20:41 Önismereti ❤️ 2 👁️ 62

Szia!
Azért írok neked, mert tudom, hogy nehéz a tizenéves korszak átvészelése. Bár
visszagondolva, nem volt az annyira szörnyű.
Bocs, elfelejtettem leírni, ki is vagyok, és honnan ismerlek.
2026-ot írunk, tudom hihetetlen, de én a te felnőtt éned vagyok. Ismerve téged, millió
kérdésed van, illetve lenne, de azért írok, hogy tizenéves lelkedet kicsit magamhoz öleljem,
megvigasztaljalak, és tudassam veled mennyire értékes, egyedi vagy.
A megfelelési kényszeredet Anya irányába próbáld meg elengedni, hiszen tudjuk, hogy a
bátyáid viszik a prímet mindenben. Soha ne feledd el, hogy nem kell senkinek megfelelned,
csak magadnak. Nem fontos, hogy mások mit gondolnak rólad, még akkor sem, ha ezt akár a
szemedbe is mondják, én már tudom, hogy jó úton jársz. Igen, lesznek tévelygéseid…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 14. 02:58 Romantikus ❤️ 2 👁️ 9

Erika valóságos konyhatündér a saját birodalmában. Fantasztikusan berendezett, modern, minden igényt kielégítő art-deco stílus, letisztult formák, színek, és vonalak uralják pontos kiszámíthatósággal nem csupán amerikai típusú konyhájának minden szegletét, de talán még életét is, ami – persze mostanság – meglehetősen kezd szétesni.
Akivel csak meg akarja kedveltetni, vagy szerettetni magát, annak szó szerint szinte azonnal beférkőzik a bőre alá. Viszont akit nem különösebben, vagy éppen egyáltalán nem kedvel, azt valósággal még az okostelefonjától kezdve a közösségi média világából is radikálisan, és szabályosan száműzte, bárhogy is ácsingóztak felé, vagy próbálták megpuhítani.
Erika legszívesebben bement az énidejében a hálószobában beszerelt, faltól falig típusú könyvespolchoz, mely…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 15. 00:16 Karácsony ❤️ 1 👁️ 13

A tél levegője hideg volt, mégis puha, mintha valami régi emléket hordozna magában. A hó lassan hullott, olyan óvatosan, mintha tudná, hogy most nem szabad zajt keltenie. Mintha a világ is tudná, mit jelent valakit hiányolni. Matilda a kapu előtt állt, a fehér kendőt a mellkasához húzva. Nem azért, hogy ne fázzon, hanem mert belül fázott. Az anyukája kendője volt. Nem volt rajta már az anyu illata, mégis úgy tartotta, mintha maradt volna benne valami belőle – valami meleg, valami élő, valami, ami nem ment el vele együtt.

Bent meleg volt. A kandalló halkan ropogott, narancs fényt lélegeztetve a szobába. A karácsonyfa lámpái lassan hunyorogtak. Az apa ott ült a kanapén, kissé előredőlve, összefont kézzel. Nem sírt. Csak tartotta magát – túlságosan is. Matilda tudta, hogy neki is…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 10. 21:20 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 20

Pici voltam, és volt egy macim. A maci volt a mindenem. Fercsinek hívták. Nem volt már füle, a lába sokszor leszakadt, a szalma is hiányzott belőle, mégis ő volt a világon a legszebb. Egy pici kislány voltam, akit a szülei és a testvére sem tudtak szeretni úgy, ahogy szüksége lett volna rá – és Fercsi adta meg mindazt a gyengédséget, amit tőlük nem kaphattam meg.
Beitta a könnyeimet, csendben hallgatta a fájdalmaimat. Ha nem volt kihez bújnom, ő mindig ott volt. Nemcsak szeretett – örült is velem. Ő töltötte be mindazt az üres helyet, amit egy gyermek a szülei ölelésében keresne. Ő gondoskodott a lelkemről némán, szelíden. Ő adott vigaszt akkor is, amikor senki más nem tudott.
Gyakran éreztem, mintha egy angyal lakna benne. Talán így is volt. Ki tudja? Ha ő nincs, kihez bújtam volna?…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 06. 11:14 Karácsony ❤️ 0 👁️ 15

Közeleg a karácsony, elgondolkodom, mit is szeretnék az ünnepekre.
Mi lenne az, aminek igazán örülnék? Nem kell kézzelfogható tárgy.
Ahogy elnézem ezt a rohanó világot, én egy csendes, békés karácsonyt szeretnék.

És máris szárnyal a képzeletem.

– Karácsony angyala, kérlek, segíts nekem.
– Itt vagyok, mit szeretnél?
– Egy kis varázslat kellene.

Elmondom, mit szeretnék. Aztán bekopogunk a szívek ajtaján, szeretetet hintünk a szívekre, hogy adni tudjon magából minden szeretetet nélkülöző embernek. Árváknak, magányosoknak vigaszt hoznék, ha csak egy napra is arcukra mosolyt csalnék. Bekopognék a nélkülözőkhöz, asztalukra ételt, a hajléktalan emberek feje fölé tetőt tennék. Letörölnék minden könnyet. A világ szeretetben éljen – de ne csak ezen a pár napon. Legyen minden nap…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 17:11 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 9

Emeld fel a fejed.
– Nem merem… félek, lelkemet veszítem.

– Én vagyok. Nem látsz engem?
Selymes kezem az álladat érinti,
szemed tükrét csillogva figyeli.

– Eressz… hagyj elmenni. Nem segíthetsz.
A szívemet kés szúrja át,
hiába a szép fény, mely odaát világít.

– Én vagyok. Most már látsz.
Itt a kezem, segít – boldogságba repít.

A szívem már elszállt a széllel.
Tova… a lelkemet nem látja senki soha már.

A szó annyi csak: meg gyógyítalak.
Álmodban, éjszaka, homlokod fogva,
merengve, arcodat látva, gondolkodva,
szeretetet adva.

Adom neked a boldogságot.
Sohasem maradsz magadra.