A rejtély novellák világa ott kezdődik, ahol a bizonyosság véget ér. Ezekben a történetekben minden apró jel, minden elhallgatott mondat és minden félhomályba burkolt mozzanat mögött újabb titok rejlik. Az ismeretlen feszültsége, a megfejthetetlen jelek és a drámai fordulatok végig ébren tartják az olvasó kíváncsiságát – mert itt soha semmi nem az, aminek elsőre látszik.
Merülj el a misztikus rejtélyekben, az elfeledett múlt darabkáiban, a titkokkal teli emberi sorsokban, és engedd, hogy a történetek lépésről lépésre vezessenek közelebb az igazsághoz… vagy épp még messzebb tőle.
Merülj el a misztikus rejtélyekben, az elfeledett múlt darabkáiban, a titkokkal teli emberi sorsokban, és engedd, hogy a történetek lépésről lépésre vezessenek közelebb az igazsághoz… vagy épp még messzebb tőle.
Mint minden este, azzal a gondolattal feküdtem le, hogy másnap ugyanúgy fogok felkelni. Az óra csörgés előtt fél órával kinyitom a szemem, még pár percet pihenek, majd elindulok a konyhába, és már iszom is a kedvenc kávémat. De nem így történt. Reggel, mikor próbáltam kinyitni a szemem – ami nagyon nehezen ment –, éreztem, hogy valami nagyon nyomja a bal csuklóm. Megijedtem. Nem vettem le az órám? Soha nem alszom órával. Akkor mi lehet? Hirtelen ránéztem a kezemre, és egy nagyot ordítottam: – Ez nem lehet igaz! Egy idegen óra volt a kezemen. Valaki éjszaka feltette? Senkinek nincs kulcsa a lakásomhoz. De ha jobban megnézem, ez egy férfióra. Próbálom levenni, de nem sikerül. Mérgemben kimegyek a konyhába, és meglátom, hogy a kávégép mellett egy boríték van. A nevemen kívül semmi nincs…Tovább olvasom…
Júlia minden évben visszament ugyanazon a napon. A városban ilyenkor már halvány volt a fény, az erdőben viszont mindig ugyanaz fogadta: a nedves avar szaga, a fák között megbúvó hideg, és az a pontos hely, ahol tizenkét éve a fia eltűnt. Akkor, eső után, gőzölgött a talaj. A fiú – Bence – nevetve futott előre, mintha versenyezne valakivel. – Bence, várj! – kiáltotta Júlia, és utána eredt. A fiú még egyszer visszanézett, aztán eltűnt a fák között. Júlia pár lépés múlva már csak a saját lihegését hallotta. – Bence! – ordította. – Bence, felelj! Válasz helyett csend jött. A keresés napokig tartott: emberek, kutyák, lámpák, szalagok. Júlia később egyedül is visszatért, és a mellkasa körül mindig megszorult valami, egy hirtelen belégzés, amit soha nem tudott végigvenni. Évről évre…Tovább olvasom…
Lujza mama halála óta senki sem játszott az öreg zongorán, mégsem akartak megválni tőle. Mozdulatlanul állt a szoba sarkában, mintha odaragasztották volna. Még nagytakarításkor sem mozdították el a helyéről. Csipketerítővel letakart tetején virágok zöldelltek. A család lakásfelújítást tervezett, és eladásra hirdették a zongorát. Hamarosan vevője is akadt, aki örült, hogy potom pénzért övé lehet a lehangolódott hangszer. Mindenki elégedett volt, amikor helyéről elmozdították, lábai alól egy-egy lapos kavics került elő. Alig fél centi vastag kavicsokra valaki összekapcsolt szíveket, és két nevet karcolt: Lujza és Péter. Tanakodtak, vajon ki lehetett Péter, hisz a papát Györgynek hívták. Lujza mama sírba vitte titkát.Tovább olvasom…
Panka csendes léptekkel ballagott. Végigment az udvaron, és megállt a hatalmas istálló előtt. „Hát sikerült” – sóhajtott fel a kislány – „senki sem vette észre, hogy elemeltem a kulcsot, amit nagypapa mindig a fiókjában tartott.” Halkan kattant a zár az öreg istálló ajtaján. Panka nem tudta, miért volt mindig lakatra zárva az épület. Arra gondolt, bizonyára valamiféle titok rejtőzik odabent. Csöndben lépegetett. A félhomályban csak a sok-sok öreg, ismeretlen tárgy körvonalait látta. Az ajtó mellett egy kifakult, meghatározatlan színű esőkabát zsebéből valami láncféleség lógott. Panka óvatosan kihúzta a láncot, melynek végén hatalmas, fából faragott kereszt himbálózott. Megijedt, és kiejtette kezéből a keresztet. Nem tudta, miért, de kiskorától ódzkodott a keresztektől, félt, sőt egyenesen…Tovább olvasom…
Több száz éveken keresztül a világítótornyok segítettek a tengerészeknek a tájékozódásban. Írország nyugati partjait körbeveszik ezek a tornyok. Az Atlanti-óceánról érkező hajók mind itt érnek partot. Minden világítótoronynak megvan a maga története. Az egyik ilyen épület különös legendájáról suttognak egy kis település lakói. Néha az éjféli órákban fel-fel villanni látszik két halvány zöldes fény, melyek körbejárnak a torony kilátójánál, majd eltűnnek. Azt rebesgetik, hogy az ott lakó lelke vissza-vissza jár. Az ő történetét meséli el egy idős sokat megélt férfi, akit Konornak hívnak. Még az 1800-as évek elején egy hajó teljes legénységével süllyedt el itt. A tragédiát a világítótorony hiánya okozta. Ezután építették fel a félsziget nyúlványának végében a tornyot. Pár évvel később…Tovább olvasom…
Ana Angliában, Londonban él férjével és két lányával. Jelenleg az egyetemen tanít pszichológiát. A férje Thomas, aki villamosmérnök. A lányok már nagyok, és önálló életet élnek. Az idősebb Lisa, írónő, és jelenleg írói válságban szenved. Este hét órakor megcsörrent Ana telefonja. Éppen vacsorához készülődtek a férjével. – Anya…! Kérlek, segíts…! Nem tudom, hogyan tovább…! – szólalt meg sírva a telefonban Lisa. – Mi történt, kislányom? – Szorít a határidő a könyvem befejezésével, és egy fia gondolat sem jut eszembe. Már mindent megpróbáltam, de rágörcsöltem az egészre. A kiadó folyamatosan zaklat, hogy mikor adom már le a kéziratot. Így teljesen megakadtam az egésszel. Ha nem fejezem be időre, felbontja velem a szerződést. Tudod, ezen nekem most nagyon sok múlik. – Igen, tudom…Tovább olvasom…
Egy hajnalon Kolompos hadnagyot, a gyilkossági csoport nyomozóját telefon verte fel álmából: a felsőbíbicpusztai kempingben halva találták Bárczi B. Jenőt, a kemping pénztárosát a felfeszített páncélszekrény mellett. A szekrényből hiányzott két szalámis szendvics, amit a biztonsági őr este saját kezűleg helyezett oda, továbbá hárommillió forint készpénz. Délre járt már, mire Kolompos hadnagy öreg francia kocsiján megérkezett Felsőbíbicpusztára. Szivarra gyújtott, és körülnézett a helyszínen, de nem sok használhatót talált. Két egyértelmű tényállás forgott fenn: a szekrényt felfeszítették, és az őrt megölték, s a két cselekmény egyidejűsége idegenkezűséget valószínűsít. De néhány nyom azért akadt. (i) A biztonsági őr munkaideje 22 órakor járt le, ekkor hazament, és otthagyta a…Tovább olvasom…