„Igaz történet” – novellák

← Vissza a kategória-listához

Találatok: 5

Az „Igaz történet” témájú novellákat gyűjtöttük össze ezen az oldalon. Ezek az írások különböző nézőpontokon keresztül mutatják be az igaz történet történetek érzésvilágát, fordulatait és üzeneteit. Fedezd fel a szerzők gondolatait, és merülj el a téma sokszínű világában.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 10. 21:20 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 7

Pici voltam, és volt egy macim. A maci volt a mindenem. Fercsinek hívták. Nem volt már füle, a lába sokszor leszakadt, a szalma is hiányzott belőle, mégis ő volt a világon a legszebb. Egy pici kislány voltam, akit a szülei és a testvére sem tudtak szeretni úgy, ahogy szüksége lett volna rá – és Fercsi adta meg mindazt a gyengédséget, amit tőlük nem kaphattam meg.
Beitta a könnyeimet, csendben hallgatta a fájdalmaimat. Ha nem volt kihez bújnom, ő mindig ott volt. Nemcsak szeretett – örült is velem. Ő töltötte be mindazt az üres helyet, amit egy gyermek a szülei ölelésében keresne. Ő gondoskodott a lelkemről némán, szelíden. Ő adott vigaszt akkor is, amikor senki más nem tudott.
Gyakran éreztem, mintha egy angyal lakna benne. Talán így is volt. Ki tudja? Ha ő nincs, kihez bújtam volna?…
Tovább olvasom…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 12. 08:12 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 0

Ahogy múlnak az évek, egyre többször jutnak eszembe a gyermeki évek.

Zakatolva indult a gőzös Kanizsáról, végig a Balaton parton, aztán át a végtelen rónaságon, elvitt a nagyszülői házhoz.
Mikor a Maros fölött átrobogott, a szívem is gyorsabban dobogott.
Megláttam újra a tatát, nagy bajuszos, mindig mosolygós volt, huszár.
Hajlott hátú, szigorú mamát. Hej, de szép hetek voltak azok, amikor jártuk anyuval a piacot.
Ahogy végigsétáltunk az utcán, mindig elmondta:

– Ez itt a nagy színész, Páger Antal szülői háza.

A Maros mellett kocsikázva, amit Sándor, a ló húzott, szórtuk a barackot a gyerekeknek, de tata egy szót se szólt.
Volt egy kecske, Boriska, aki a tejet adta. A ló farkából apu borotvapamacsot alkotott.
A strandon szólt a zene – „…ha végre itt a nyár…” –, mi vidáman…
Tovább olvasom…

Írta: Balogh Erika 💠 📅 2025. 12. 13. 14:57 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 9

Judy Garland — egy asszony, egy anya, egy örök gyermek. Szívéből születtek dalok, de könnyeiből lett legenda. Halálakor üvegkoporsóba temetik, mert a lánya Liza szerint, egy virágot csak így szabad a földbe tenni. 
 Az élet első felvonása – egy lány, aki énekelni született. A szülei fiút vártak, a tényt hogy lánynak született, anyja soha nem bocsátotta meg neki. Az apa homoszexualitása csak később derül ki, ez mérgező viták sorozatát jelentette. A békés és meleg otthon képe, már ekkor is csak illúzió. 
Az árnyék, már születésekor ott ült a bölcső szélén. Zsarnoki anyja szavaiban soha nem volt ott a szeretet. A totyogó kislány már ekkor a színpadon áll, és a családfő megélhetési forrása. A show világ tarka fényei mögött egy kislány van – aki csak annyit akart, hogy szeressék. Az MGM…
Tovább olvasom…

Írta: Soósné Balassa Eszter 💠 📅 2025. 12. 14. 14:53 Igaz történet ❤️ 0 👁️ 0

Egész éjjel esett a hó. Puha, fehér hótakaró borult a tájra. Két apró gyermek öltözködött, hogy kimehessen az udvarra. Lábukon hótaposó, rajtuk jó meleg overál. Arcukat az ég felé tartva nézték a szálló hópihéket. Aprócska kezeikben csillogott a friss hó.

– Ébike, fussunk a hóban! – hívta Édua testvérét.

Aprócska lábnyomaik mutatták, merre futnak.

– Écuka, építsünk hóembert? – kérdezte Ében.

Apa és anya is csatlakozott. Gurították a hógolyót, egyre csak nőtt. Kész lett a hóember teste, majd a feje. Rákerült a répaorr, a seprű, a kalap.

– Hógolyózzunk? – szólt oda anya.
– Igeeeen! – felelték.

Apa hógolyót gyártott, a két pici dobálta. Élvezték a friss hó érintését.

– Lassan indulni kell befelé – szólt apa.

A gyerekek vidáman futottak befelé. Még hátranéztek, és…
Tovább olvasom…

Írta: Fekete Ida Virág 💠 📅 ma 01:59 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 1

Kevin McCallister karácsonyi ajándéka számomra

December 23-án reggelre hófehér hó lepte be a tájat.
Lám-lám – nyugtáztam magamban örömmel –, mégis fehér karácsonyunk lesz!?
Legalább lesz egy kis plusz örömöm is az ünnepek alatt.

Szomorú volt pont a hangulatom, mert
unokám aznap jelentette be kamaszos
hangnemben, hogy a közös mézeskalács-sütögetése – ami szinte hagyomány volt már nálunk minden karácsonykor – az idén először elmarad, mondván: ő nem akar már ilyen dedós dolgokat!
Nem volt mit tennem, szomorúan vettem tudomásul, hogy a gyerek bizony kezd felnőni!
(Az utóbbi időben sajnos eltávolodtunk egymástól.)

Karácsony másnapjára váratlanul az unokám megbetegedett, és mivel szülei dolgozni mentek éjszakára, megkért, hogy aludjak náluk, ne legyen otthon egyedül az ünnep…
Tovább olvasom…