Múzsák Könyvtára

Forrás: pinterest

Csoki hív — mert édes, mézes,
nem kérdez, csak jön felém,
mosoly bújik ajkam szélén:
„Na jó… egy falat még.”

Olvad lassan, lágyan benn,
mint szívemben a szerelem,
dió omlik, kakaó íze vár,
minden porcikámra rátalál.

Nem édesség — varázslat ő,
csábító, titkos, erő,
ha egyszer hozzám ér, megcsókol,
nincs menekvés, elrabol.

Ha szívem fáradt, fáj,
a csoki mindig mellém áll,
ringat, vigaszt ad, szeret,
s újra élni hív, megnyugtat.

Így történik újra, újra,
minden este, mindig újra
megfogadom — ma vége van…
de mégis… mégis…
ellenállhatatlanul —
újra magához láncol.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.