CSELÉD-LELKEK VAKONDTÚRÁSAI

Tasi83

Jól tudom mostanság,
mennyire könnyedén,
könnyelműn, szinte
manipulatívan ingadozik
nem csupán emberek
komisz-hitvány jelleme,
de a hatalomé is;
tán jobb is, ha nem
várjuk a sültgalamb-csodát,
mert merőben könnyedén
letojják búsa fejeink
a vadgalambok, búgó gerlicék.

Mit bánom én, ha morgós
aggastyán öregembernek tartanak,
akit kedvükre kiröhögnek;
odabent a Lélek vakondmélyén
még minden esetben független
és szabad akaratú az is,
aki csupán bilincsbe vert
rab lehetett odakint.

Önzőségünk kicsinyes,
transzformált evilági feszültsége vibrál,
majd átcikáz egy-egy élethelyzeten;
most cselédnek alázott sok úri rend.

Hontalan nyomorultságok
sóvárgó jaját szemeteskukák
mellé sodorta nem csupán
a szegénységek életmódját,
de mindennapok bújdosásait
is a kárhozottak közt,
mert az értelmet béklyózó
hazugságok tömegesített kora dívik,
s terjed akár valami fertőző betegség,
melynek ritkán lehet biztos ellenszere,
hacsak nem a szívek mélyén.

Mostan vagány suhancbandák
pengeéles kése villan
ezüstholdas éjszakában;
tarkopasz, bunkó skinhead-fejek
kedvükre összeröffenek,
akár megvadult vaddisznócsordák
egy-egy tetszetősebb,
kiszolgáltatottabb préda láttán;
óriási harsogással nukleáris
gombafelhő terjeszti ki
vattacukor-tölcséreit.

Bődült tigrisfogak marnak
naponta húsunkba,
míg az egyszerű átlag is
már úgy van vele,
hogy tehetetlen közönnyé gyűrik,
őrlik mindennapok
szánalmas keservei.

S hogy a lelkek gravitációit
is bármikor lehúzhatják,
vagy maguk alá temethetik
mindennapok váteszi
sorstragédiái.
Időlakatok szent, rozsdás
kattogásait immár egyre
kevesebben érthetik,
hogy roggyant földgolyóbison
valahogy túl kellene élni
sivár, sikátorszagú,
bizonytalan holnapokat.