Magányos vándor

Magányos vándorként járom az utam.
Megyek előre, ki tudja, hova.
Viszem álmaim súlyos csomagját.
Egyre nehezebb, már nem bírom tovább.
Így leteszem, és feledésbe hagyom.
Csomag nélkül könnyebb lesz
a göröngyös utat járni.
Lépteim nyomán megyek előre,
hátra már nem nézek.
Csak a jelen és a jövő
az, ami igazán érdekel.
Suhannak a napok, hónapok,
én egyre vidámabb vagyok.
Ehhez az kellett, hogy a
múltat feledjem.
Csak a jelen és a jövő érdekeljen.
Dalosmadár száll le a kertembe,
énekével azt üzeni:
„Figyelj rám, az én dalom
mosolyt csal az arcodra.
Szebbnek látod a holnapot.”

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.