FÁMA háza Letenye

Forrás: Fotó Letenyéért Közéleti Egyesület oldaláról Versemet nekik ajánlva

Van egy kis utca a város szélén,
benne egy kis parasztház.
Piros muskátli virít ablakában,
lépj be díszes kapuján udvarába.

Virág virít a járda mellett,
lombos fája árnyékot ád,
kerekes kútja, rendezett udvara
a szemeket odavonzza.

Időutazó lettél, vissza a múltba,
vár ott ezer meg ezer kincs.
Csodahely sok-sok értékkel,
mit magába rejt e szép porta.

Múltunk kincsei, értékeink őrzője
e három aprócska szoba,
melyből az elsőt Keszei Sándorné
a Népművészet Mestere
csodálatos hagyatéka kapta.

Hímzések, szőttesek, bútorai,
mind rá emlékeztetnek.
De sok leányt és asszonyt tanított
szebbnél szebb hímzésekre.

Konyhájába érve visszaléptem,
gyermekkorom szép világába.
Minden tárgyában ott van múltam,
mely szívemet gazdagítja.

A szoba elém varázsolta
házunk tiszta szobáját.
Szemembe könny csillogott,
szívem oly boldog volt.

A takaros kis porta legvégében,
ott áll a pajta a szekérrel.
Benne ezer emléket idéző tárgy.
Szinte láttam nagyapámat,
ahogy a szekérrel beállt.

Van egy kis műhely, mely bemutatja,
hogyan dolgozott az ács, a kovács,
az asztalos, kőműves a kárpitos.
Hogyan alkottak meg sok-sok csodát.

Köszönet e kis csapatnak,kik szívüket,
lelküket, két kezük munkáját teszik bele,
hogy múltunkat az ifjúság megismerhesse.
Mert múltunk nélkül, nem lehet jövőnk .

A lélek együtt veszik a múlttal el.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.