A Fény

Forrás: Múzsák Könyvtára

A Fényed mindig bennem pislákolt,
de amikor megláttalak a fák alatt,
a pislákoló fény ott mélyen bent
lelkemben nyomban lángra lobbant.

Néztelek, ahogy álltál lehajtott fejjel,
szomorú arcod felém emelted.
Szinte megbénult bennem minden,
nem akartam elhinni, ilyen lehet.

Hogy megmutattad magadat nekem,
hogy láthattam a láthatatlant itt lent.
De valós volt ott, abban a pillanatban,
nem egyedül, párommal láttalak.

A láng most még ragyogóbb bennem,
lelkemből születik hozzád sok versem.
Te vagy, akinek Fénye bennem ragyog,
tehozzád fohászkodom, édes Jézusom.

Fényed átölel, kezed megtart engem,
nem kell félnem, te mellettem jársz.
Felemelsz, ha már járni sem bírok,
Fényedben tartasz, Fényeddé válok.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.