Köszönöm, hogy megaláztatok!

Krivák-Móricz Ilona

Krivák-Móricz Ilona: Köszönöm, hogy megaláztatok! című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Internet

Köszönöm, hogy megaláztatok,
a sárba tiportatok!
Köszönöm!

Megpróbáltátok elhitetni velem,
hogy csupán ennyi az értékem…
S ha elhiszem, mit itt összehordtak rólam,

MARADOK,

Maradok itt és nem lépek,
mert nem merek,
szégyenkezem és maradok csendben.

DE nem tettem..!

Valami motozott bennem:
LÉPJ!
Előre lépj!
Mutasd meg magadat
MÁSHOL!

Talán ott valahogy elismerik, hogy írsz,
nem kell plecsni, elég csak annyi,
hogy hagynak békén írni.

Azt tanította a paptanár:
el kell tudni viselni a rosszat,
mert csak így kaphatsz jutalmat.
Ingyen semmit nem adnak.
A tanítást megfogadtam,
s tűrtem, ahogy kellett.

TE/TI voltatok a ROSSZ,
ti voltatok a kényszerítők,
hogy ne maradjak,
ne maradjak ott, ahol nekem
nem jó.
De a fölösleges bántás volt a kényszerítő.

LÉPTEM

S jól tettem.
Idegenek ismernek és
fogadnak el.
Itt jön be a Biblia igazsága?
Senki sem próféta a
saját hazájában.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!