Nem megyek vissza!

Nem megyek vissza!
Ne is hívj!
Nem megyek vissza!
Nem félelemből,
nem szégyenből,
nem féltékenységből,
nem megaláztatásból!

Nem megyek vissza!

Hiába kérnéd!
Tudom, a jóindulat vezérelt
/ téged! /
s talán a jobbító szándék is??
Amit nem a szánalom mozgat!
S amiért ezt teszem: az ÖNMAGAM!

Önmagam tisztelete,
önmagam becsülete,
önmagam megbecsülése!

Már nem akarom elviselni,
hogy noname emberek
lábtörlőnek használjanak,
vagy annak nézzenek,
mert azt hiszik, tehetik.

Azt hiszik, hogy tehetik???
Hát nem!!!
Azt hiszik, hogy tehetik,
hisz ellenvélemény nincs,
vagy az emberek félnek.
Félnek kimondani, hogy
nem értenek egyet a vádló kritikával?
A félelem meghunyászkodás is lehet!

Féltve őrzik a megszerzett helyüket,
szerepüket a csoportban.
Inkább a némaságot választják!
Kivárnak...

Mellettem a semlegesség látszatát keltve
csend vesz körül.

Így van jól!

Nem kell védelem segítségként!
Elég vagyok magamnak, önmagam!
Karakán – határozott, talpraesett, szókimondó
ember vagyok!
Képes vagyok a magam védelmében
minden tisztes eszközt alkalmazni, ha kell!

Megyek oda, ahol szívesen fogadnak,
s nem bántanak, elfogadnak
annak, aki vagyok.
Nem próbálnak átalakítani,
megreformálni, kiigazítani
önnön képükre, ízlésükre,
na meg a megkövült irodalmi dogmák miatt.

NE VÁRJ!
Nem megyek vissza!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.