Nem írhatok…

Nem írhatok…
igyom-bingyom verseket.
nem engedte meg az élet.
nem kavicsokra…
téglák élére,
meredélyre kellett lépnem.

Talpam is vérzett.
a fájdalmat tűrni kellett.
SENKI sem kérdezte korom…
Aztán jöttek a dombok, és
időnként a hegyek is…

Előre meg menni kellett.
hatalmas batyuval a hátamon.

SEGÍTSÉG SEHOL…

Gyermek fejjel
felnőtt bajjal.
Magam voltam magamnak.

Megtanított, kipróbált az élet.
hát hogy lettem volna én így gyermek???
Akkor fájt nagyon.
Néztem a többi társam…
sokszor szomorúan.

S most visszanézve az időben.
Ezek a megpróbáltatások segítettek át
a még több nehézségen.
Talán így volt jó.

Nézem a társaimat a MOST-ban…
Megkeseredtek,
nem csak megöregedtek.
A lélek nyűge az arcukon.

Én most megpihentem.
A dolgomat bevégeztem.
Isten szabadságra küldött.

ÉLVEZEM…

Különösebb vágyam nincs.
Ez a MOST öröme bőven elég.
A nyugalom békéje ölel át.
s talán lesz még egy kis időm,
s ÍRHATOK…

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.