Kritika egy kritikára...akinek nem inge...

Kritika egy kritikára… akinek nem inge, az maradjon csendben!

Horger Antalnénak:

Miért?
Miért?

Értenem kellene, de nem megy.
Soha nem láttalak, soha nem beszéltünk, soha nem bántottalak.
Miért is tettem volna?

Tudtam, hogy vagy, csupán a tevékenységedet ismerem…
Ismerem? Ugyan már!

Azt látom, hogy kivételezel.
Azok az általad kedvelt „alkotók”,
akik a negédes, „nyúl-nyál” sorokat írják a papírra,
megvettek kilóra.
Fényezed azt az irka-firkát, hogy az ilyen meg olyan szépséges.

Neked nem mondom, szép lehet az is, de csak módjával.
De ha lefolyik a papírról, összeken mindent,
és odaragaszt az asztalra örökre.

Egyszer adtál nekem kioktató kritikát.
Az sem volt helytálló, nem is értettem.
Elnézést, bocsánatot – na azt nem kértél.
Miért is?

Túl nagy az arcod.
Kinek és minek képzeled magadat?

Én tudom, ki vagyok: egyszerű ember.
Se több, se kevesebb.
Már nyugdíjas vagyok.
Aki leül a klaviatúra mellé, és a gondolatait írja.
Nem rostálja meg mások igénye szerint.
Minek is tenném?

Felvállalom magamat és az írásaimat.
Ez vagyok én.
Ezek az én gondolataim.
Talán még a véleményem is.
Felvállalom magamat, és a köznek meg is mutatom.

A kritikát, ha előremutató, el is fogadom.
De a nyilvános kioktatást, ami még alaptalan is – na azt elutasítom.

Így a véleményedet ott hagyom.
Mások okulására, és a te valós arcod megmutatására.
Lehet tanulni belőle.

Itt mindenki amatőr – te is – a szó nemes értelmében.
De azért vannak különbségek.
Remélem, érzed.

Az írás stílusa határozza meg az embert.
Az különbözteti meg egyiket a másiktól.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.